2009/09/02 11:09 Gera Pál

Hozzászólás a Víz Keretirányelv hazai megvalósítása - Vízgyűjtő-gazdálkodási terv kézirat című dokumentumhoz (kelt: 2009. augusztusában), valamint az ennek során tervbe vett szeptemberi, budapesti tematikus szakmai fórumokhoz

Összeállította: Gera Pál, az "Alapítvány a Vidrákért" szervezet volt ügyvezető elnöke

Elérhetőségek: e-mail: gerapal@t-online.hu; telefon: (06) 30-258-3637; postacím: 1156. Budapest, Nyírpalota u. 60.

Bevezetés

Kedves Kollégák!

Az alábbi javaslatok nem egy társadalmi szervezet véleményét tükrözik, csupán a "dolgozatot" összeállító, ezzel remélhetően mind a hazai halászságnak, mind a természetvédelemnek, mind a vízügynek segítséget jelentő egykori "zöldaktivista" álláspontját. Több mint tíz évig vezettem az "Alapítvány a Vidrákért" szervezetet, és ma már, lemondva ebbéli tisztségemről, minden kötöttség nélkül tehetem meg, hogy összefoglaljam azokat a gondolatokat és ajánlásokat, amelyek a megítélésem szerint elősegíthetik a három ágazat közötti párbeszédet és együttműködést.

Ez a mostani hozzászólásom a főcímben jelzett tanulmányhoz készült - amelyet a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság adott közre a www.vizeink.hu honlapon. Bár főleg az annak során tervbe vett két tematikus budapesti szakmai fórumhoz kívánok gondolatokat felvetni: az egyik fórum szeptember 8-án lesz, a másik pedig 10-én: az első a természetvédelem, a második a halászat vízgyűjtő-gazdálkodási tervek kapcsolódásai, intézkedései és feladatai címmel.

Úgy gondolom, hogy egy rendkívül jelentős dokumentumot hoztak nyilvánosságra, amelyet ki-ki a maga szakmai értékrendje mentén véleményezhet. Ugyanakkor a dokumentumban megfogalmazott célok csak abban az esetben valósulhatnak meg, ha azok az egyes szakterületeket részleteiben érintő egyéb más elvárásokkal összhangba kerülnek. Ez mondhatni, közhelyszerű igazság, és a probléma éppen ez: hogy csupán frázis, nem pedig a napi valóság.

Így a hozzászólásom nem korlátozódik kizárólag a VKI-s dokumentumhoz, hanem igyekeztem az általam említett szakterületek: természetvédelem és halászat hatályos szabályozásait is figyelembe venni, és adott esetben az összefüggésekre felhívni a figyelmet.

Kérem, fogadják barátsággal!

Kelt: Budapesten, 2009. augusztusában

Előzetes gondolatok

Amíg az alapítvány programjait vezettem, mindig nagy figyelemmel voltam a hazai extenzív halastavak iránt, lévén, rendkívül gazdag élővilágnak adnak otthont, többek között a magyarországi vidraállomány Európában egyedülálló gazdagságát is egyértelműen nekik köszönhetjük. Az elmúlt években - 1995 és 2007 között - rendszeresen nyomon követtük a hazai vidraállomány alakulását, így többek között 277 halastóról/tórendszerről is folyamatosan adatokhoz jutottunk az ország szinte minden tájegységéről. Megállapíthattuk, hogy a vizsgált halastavak 84%-án rendszeres volt a vidra előfordulása, és ez a szám alighanem minden kommentár nélkül magáért beszél.

Éppen ezért az elmúlt években több alkalommal is kezdeményeztem olyan programokat és szakmai fórumokat, amelyek, reményeim szerint a halászság és a természetvédelem közeledését szolgálták volna, de sajnos, be kell látnom, nem sok eredménnyel. Úgy vélem, korrekt kapcsolatom alakult ki mindkét ágazat képviselőivel, ahhoz viszont nem eléggé elkötelezett és önzetlen, hogy indítványaimmal sikerült volna bármiben is közös nevezőre hoznom az eltérő látásmódjukat.

Mindeközben az Európai Unió tagjaiként, hazánkban is elkezdődtek, valamint folyamatban vannak azon elvárásoknak a teljesítései, amelyek lehetővé tették és teszik majd a különféle uniós és az ezekhez kapcsolódó nemzeti források igénylését és felhasználását. És ez nem ment és nem megy zökkenők nélkül, elég, ha csak arra a Víz Keretirányelv hazai végrehajtását szolgáló elhíresült 220/2004-es kormányrendeletre utalok, amely - egyébiránt teljesen érthetetlen módon - nehéz helyzet elé állította a hazai halászságot.

De említhetem a Natura 2000 természetvédelmi program céljai megvalósítása kapcsán mind a mai napig rendezetlen támogatásokat és pályázatokat, amelyek szintén a két ágazat közötti értelmetlen súrlódásokhoz járultak és járulnak hozzá, valamint az agrár-környezetgazdálkodási pályázatok jövőbeli bizonytalanságát és így kiszámíthatatlanságát is.

Ha már VKI, visszatérek a fentebbi bekezdésben említett rendeletre. Ma egyetlen uniós országban sem mérnek olyan vízparamétereket, amit ebben az aggasztó kormányrendeletben kötelezően előírtak a magyarországi halászok számára. Döbbenetesen egyoldalúan ugyanis e rendelet úgy "jellemzi" a halastavakat, mint amelyek a befogadó vizeket szennyezik. Ezért is szükséges most a VKI keretén belül végérvényesen tisztázni a halastavak vízminőségének a kérdését. De: az is érthetetlen, hogy az említett rendelet egyszerűen a tógazda kötelezettségévé tette a vízparamérek vizsgálatai költségeinek a megtérítését, és azt egyáltalán nem veszi figyelembe, hogy szinte valamennyi hazai tógazdaságnál a gazdák használt vagy szennyvíznek tekintett vizet fogadnak be. Tény: nagyon sok tápláló vízforrás nem felel meg a tógazdasági követelményeknek sem, nemhogy az elvárt ökológiai és vízügyi paramétereknek. És mindezek után az egész problémát a halászság nyakába terhelni, finoman szólva is: oktalanság.

És nem hagyható szó nélkül az sem, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) az agrár-környezetgazdálkodási intézkedés keretein belül, a várakozásainkkal ellentétben mégsem vált támogathatóvá az extenzív halastavi gazdálkodás a 2007 és 2013 közötti költségvetési ciklusban. Jelenleg így a magyar halászság a brüsszeli halászati alap forrásaitól gyakorlatilag elesik, de nem tarthat igény a vidékfejlesztési forrásokra sem, lévén az uniós adminisztráció olvasatában a halászat - a hazai jogszabályi előírásokkal ellentétben - nem mezőgazdasági tevékenység.

Brüsszelben 2008 szeptemberében mégis elfogadták a Halászati Operatív Programot, és tavaly decemberben felállhatott annak irányító hatósága. Ez üdvözlendő, és remélhetően hathatós segítséget jelen majd a magyarországi halászok számára.

Néhány általános megjegyzés, gondolat a VKI-s dokumentumokban olvasható, a halastavakat érintő észrevételekről.

- A halastavak valami nem egészen világos okfejtések mentén - bár, lehet, én értelmezem rosszul - kedvezőtlen színezetet kaptak és kapnak a VKI-s dokumentumokban (nem csak a most véleményezendőben, ezért a többes szám), holott az ökológiai, természetvédelmi és rekreációs szerepük rendkívül jelentős. Pótolják, vagy, ha jobban mondva: kiegészítik a természetes vizes élőhelyeket, így a halgazdaságok éppen a működésükkel, a gazdálkodásukkal biztosítják a területükön található növény- és állatfajok sokszínűségét, és nem egy közülük kiváló kikapcsolódást is jelent mindazoknak, akik felkeresik őket. Az extenzív halastavi gazdálkodás nélkül az említett tavak fenntartása nem valósulhatna meg, lévén a zömük mégiscsak mesterséges rendszer, így "kezelni" kell őket. Éppen e rendkívül jelentős ökológiai, természetvédelmi és rekreációs szerepük miatt részesei az extenzív halastavi halgazdálkodók az agár-környezetgazdálkodási célprogramoknak, valamint jelentős részük emiatt a funkciójuk miatt kapott Natura 2000-es besorolást.

- A halastavak "bírálói" többnyire eltekintenek az alábbi ténytől is, amely azonban valóban fontos. A hazai halastavak legtöbbje ugyanis olyan kedvezőtlen adottságú, többnyire 1-2 aranykorona értékű területen fekszik, amelyek más mezőgazdasági termelésre nemigen, vagy egyáltalán nem alkalmasak. Vagyis ilyen kedvezőtlen környezetben teremt a halász értékes, alkalmasint pótolhatatlan élőhelyet!

- (Csak zárójelben megjegyzem itt: az intenzív haltenyésztés fogalma egyetlen VKI-s vitaanyagban sem tisztázott, amit azonban illene a helyére tenni. Egyébiránt, ha jól tudom a halas szakma intenzív haltenyésztésnek a ketreces, tápra alapozott takarmányozású haltartást tartja intenzívnek, és ha ez így elfogadható, akkor legyen ez megjelenítve a vonatkozó dokumentumokban, mindenféle jövőbeli félreértések elkerülése miatt).

- A VKI dokumentumokban rendszeresen visszatérő fogalom az úgynevezett "teljes költségmegtérülés elve". Ezt azonban nem szabad egyformán vonatkoztatni, sőt, nagyon is differenciálni szükséges, pl. nem említhető egy napon a szennyvízkezelés és a halastavi gazdálkodás stb. A szennyvízkezelésnél ugyanis jogosan merül fel a teljes költségmegtérülés elvének érvényesülése, tehát aki termeli a szennyvizet, illetve szennyezi a környezetet, igenis fizesse meg a teljes költségét, mert azzal lehet ösztönözni a takarékosságra, ezzel együtt a szennyezés csökkentésére, illetve az ivóvízkészletekkel való takarékosságra. Eddig ez rendben is lenne.

- A halastavaknál azonban más a helyzet. Azok a vízkészletek, amelyek a rendelkezésükre állnak a tógazdaságoknak, ha nem hasznosulnak, akkor egyszerűen elvesznek és a közvetett hasznát nemcsak a mezőgazdasági termelők, halgazdálkodók, hanem a direkt vagy indirekt "fogyasztók" sem élvezhetik, pl. a vidék vonzerejét és fejlődését, ezzel munkahelyek megtartását, sőt, újabbak létesülését; de ezen túlmenően a halastavak kisrégiókban még kedvezőbb klimatikus viszonyokat is jelenthetnek. Így viszont nem közvetlen gazdasági haszon jelentkezik, hanem a társadalom többi tagja is részesülhet belőle, amit - és talán itt a probléma? - közgazdasági értékmérőkkel kifejezni nem nagyon lehetséges. Ettől függetlenül azonban igenis lennie kell az említett költségekben állami szerepvállalásnak.

- A halastavak folyókba történő vízleeresztése különösen dombvidéki felsőbb és hegyvidéki szakaszokon valóban okozhat problémát, mivel ezeken a helyeken természetes körülmények között a vízfolyások többnyire eltérő vízminőségi paraméterekkel rendelkeznek; értsd alatta: a folyók tisztább vizűek. A jó ökológiai állapot eléréséhez mindenképpen szükséges a kérdés kezelése, ami a VKI előírásai mentén megvalósítható. Meg kell, hogy jegyezzem: ugyanakkor alapvetően elhibázott a magyar horgászok immár hagyományosnak mondható, kizárólag pontyra fókuszáló hozzáállása az általuk kezelt víztereken, aminek következtében, pl. hegyvidéki "pecásvizekbe" is elsődlegesen a nagy tömegű ponty kihelyezése történik. Kívánatos lenne, ha ezen sikerülne túllépnünk a jövőben, természetesen úgy, hogy a horgászokat semmiféle "kár" vagy "hátrány" emiatt ne érje.

- A halastavak környezeti hatásának, pl. a befogadók felé okozott tápanyagterhelésük vizsgálatára már születtek tudományos alaposságú, értékelhető és felhasználható felmérések. A vizsgálati eredményekből megállapítható, hogy a halastavak jelentős mennyiségű tápanyag visszatartására képesek. A hazai - üzemelő - halastavak túlnyomó része kevesebb nitrogén és foszfor vegyületet bocsát ki a lecsapolása során, mint amennyit, az azokat tápláló vízzel befogadott. A szerves anyag esetében ez már nem feltétlenül igazolható, de egyértelműen nem is cáfolható. A halastavak az eutrofizációért "felelős" tápanyagformákkal nem terhelik a befogadókat, hanem egyfajta biológiai szűrőként csökkentik azok nitrogén- és foszfor-terhelését. Ezért tévednek azok, akik az extenzív halastavakra, csupán, mint szennyező forrásra tekintenek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezeket a kibocsátókat nem kellene kutatni, esetleg azokat a gazdálkodókat pénzbüntetéssel terhelni, akik technológiai hiba folytán fellépő magasabb tápanyagtartalmú lecsapolóvíz kibocsátásával terhelik a természetes befogadó vizeket. De lehetőséget is fel kell kínálni nekik ahhoz, hogy meg tudjanak felelni az elvárásoknak, mert önerőből erre, tekintve az igen tetemes költségeket, a legtöbb halasgazda nem képes.

- A dokumentumban felbukkan két érdekes fogalom is: az egyik a jó halgazdálkodási (tógazdálkodási) gyakorlat, a másik pedig a jó horgászati gyakorlat kidolgozása és annak betartása. Messzemenően támogatandó, hogy mind a halászat, mind a horgászat egyértelmű prioritásként tekint a természetes környezetre. Ennek során azonban célszerű lenne, ha e fogalmakat tartalommal megtöltve minél szélesebb körben megismerhetnék azok, akiket "érint", és azok, akik erre, érdeklődőként igényt tartanak. (Vajon, ha ma feltennénk azt a kérdést horgászegyesületi vezetőknek, vagy halászoknak, vagy akár "zöldeknek", hogy mit is jelent e két fogalom, hányan tudnának rá helyesen megválaszolni?)

Közbevetőleg jegyzem meg, kívánatos lenne, hogy hazánkban még több halastó (víztározó) létesüljön, amit, ha csak az előre jelzett, eddig még nem tapasztalt aszályos időszakra gondolunk - lásd, pl. VAHAVA jelentést -, különösebben nem kell megindokolni.

- Ösztönözni és támogatni kell hát újabb halastavak (víztározók) létesítését. Ugyanakkor újabb tavak létesítésekor célszerű lenne ökológiai és természetvédelmi hatástanulmány készítését előírni.

- A várható jövőbeni vízhozamokra gondolva a tógazdasági haltermelés biztonsága érdekében egy legalább öt (tíz-tizenöt) éves időszakot felölelő tározófejlesztési országos programot lenne célszerű kidolgozni és finanszírozni; magyarán: valóra váltani; bár lehet, hogy már van ilyen program, igaz, a költségeket tekintve nem igazán tűnik reálisnak napjaink gazdasági és pénzügyi helyzetében a megvalósíthatósága.

- Törekedni kell arra, hogy a természetvédelmi és ökológiai érdekekkel összhangban lévő szakmai elvárások és finanszírozási lehetőségek teljesüljenek hazánkban. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy ne tartalmazzanak (ön)ellentmondást: pl. az agrár-környezetgazdálkodási támogatások feltételei; a Nemzeti Halászati Stratégia Terv, az ahhoz kapcsolódó Halászati Operatív Program, illetve annak a Stratégiai Környezeti Vizsgálata; a Natura 2000 program elvárásai; a VKI előírásai stb. minden kívánalom, követelmény tekintetében az utolsó mondatik egyezzenek. Vajon van-e valaki, aki meg tudná mondani, hogy ez jelen pillanatban így van-e, és mondjuk nem valamikor a jövőben fog kibukni alkalmasint nehezen kezelhető ellentmondás?

- Ezzel összefüggésben, lehetőleg mihamarabb módosítani szükséges a hatályban lévő, immár több mint tíz éves jogszabályokat: a természet védelméről, valamint a halászatról és a horgászatról szólót.

- A halastavak esetében elkerülhetetlen a jövőben, hogy rendeződjön földtulajdoni helyzetük is, hiszen a jelenlegi jogszabályok értelmében, ma hazánkban jogi személy nem lehet termőföldnek minősülő ingatlan tulajdonosa. Ugyanakkor a halas vállalkozások jelentős hányada napjainkban már jogi személy.

- Minden jogszabály érvényesítésekor nagyon fontos, hogy az érintett szakhatóságok és a gazdálkodók között megfelelő kapcsolat alakuljon ki. Így lesz ez a VKI kapcsán is. Ezért már most érdemes lenne, pl. végre rendet tenni a zöldhatóságok és a halasgazdák között kialakult ellentmondásos helyzeten, ami számos "gyerekbetegség" tüneteit hordozza magán. Arról van szó, hogy egyszerűen nem szolgálja a törvényes rend erősítését, hogy az említett hatóságok, mint a lejáró halászati üzemtervek megújítását elbíráló eljárásokban közreműködő szakhatóság olyan új, többnyire légből kapott követelményeket kíván érvényesíteni a halászatra jogosulttal szemben, amelyek teljesítésére azok képtelenek, pl. holtágak vízminőségi monitoringjának kialakítása és folyamatos működtetése. De az sem mondható ritkának, hogy a zöldhatóságok képviselői túllépik a hatáskörüket, és olyan előírásokat fogalmaznak meg, amelyet egyébiránt nem tehetnének meg, pl. eszközhasználat korlátozása, faj szerinti tilalmak egyedi megállapítása stb. Mígnem a halászok részéről is megfogalmazódnak irreális elvárások, pl. a hatóságokat funkciójukból eleve kötő kötelezettségek "átértékelése" vitás eseteknél: vízszabályozás, vízkormányzás, nádégetés, védett állatfajok egyedei által okozott károk stb. kapcsán.

- És ha már halastavak, akkor nem maradhat említetlenül a vízgazdálkodás kérdése. A vízszolgáltatók jó része állami szervezet, amely tulajdonképpen egyfajta pótbevételként tekint a vízszolgáltatásra, miközben, lássuk be, az állami közfeladatokat nem mindig képesek teljes mértékben ellátni. Jó lenne végre belátni: nem egy hely van az országban, ahol a vizek betárolása azért nem történik meg, mert az érintett halasgazda nem hajlandó arra, hogy irreális forint/köbméter áron a saját költségére szivattyúzza a vizet. Lényegesen többet jelent ugyanis a halastavakat kiszolgáló víz, mint egyszerű "intenzív haltartó telep" ellátása, gondoljunk csak a tavak ökológiai értékére, fajgazdagságára. Éppen ezért, talán a VKI keretén belül lehetne kezdeményezni, hogy a jövőben legyen hazánkban egy olyan kötelező etalon (pl. rendelet, vagy esetleg magasabb szintű jogszabály), ami a halasgazdák és a vízszolgáltatók lényeges jogait és kötelezettségeit foglalná magában, valamint a szolgáltatásokért fizetendő díjak kialakításánál megállapított költségek körét és mértékét is a "nevén nevezné".

- A VKI hazai megvalósulásának programja kezdeményezhetné ugyanakkor, hogy a halastavaink lehetőséget kapjanak az ár-, illetve a belvizek térítésmentes befogadására az ár- és belvízalap terhére.

- És hát végül, de nem utolsó sorban egységes természetvédelmi, vízügyi és halászati szabályozást kellene kialakítanunk a halastavi gazdálkodás integrált szabályozása érdekében. És ebben a VKI döntő szerepet vállalhatna!

És bár nem közvetlenül halászati kérdéskör, fontosnak tartom a megemlítését az alábbiaknak, már csak azért, hogy a jelzett, talán nem jelentéktelen problémára is felhívjam a figyelmet. Miről van szó?

A Vízgyűjtő gazdálkodási tervezés a dombvidéki völgyzárógátas víztározókra, mondhatni: ambivalens módon tekint. Vajon miért?

Nem igazán érthető, pl. hogy a völgyzárógátas-tározók kiemelt céljai között miért szerepel az a megjegyzés, "...a halgazdálkodási hasznosítás nem tartozik ezek sorába". Feltételezem, ennek vannak racionális indítékai is, amit azonban jó lenne megismerni.

Az tény, hogy a dombvidéki völgyzárógátas víztározók közül, ha jól tudom mindezidáig csak a vízminőségi szempontból problémásakat vizsgálták mélyrehatóbban, már ott, ahol erre egyáltalán sort kerítettek. Ezekkel kapcsolatosan vannak a szakirodalomban már publikált értékelhető információk és mérési eredmények. Ezek esetében tagadhatatlanul felmerültek környezeti, ökológiai problémák. De emiatt általánosítani szűklátókörűségre utal, pl. hogy egy völgyzárógátas víztározó csak és kizárólag rossz vízminőségű lehet, és nehezen kezelhető környezeti terhelést okoz (?) egyszerűen nem igaz. Továbbá hogy a dombvidéki víztározó a síkvidékivel szemben nem biztosít megfelelő élőhelyet, valamint csökkenti a környezete fajgazdagságát (?).

Tulajdonképpen arról van szó, hogy akadnak, amennyire jól látom, többnyire "zöldek", akik valami miatt képtelen elfogadni a völgyzárógátas víztározók létét, ami már csak amiatt is érthetetlen, mert éppen a természetvédelem számára is fontos a fenntartásuk és megőrzésük, lásd, pl. Kis-Balaton, Deseda-tó, Szálkai-víztározó stb.

A "csapból is az folyik": a jövőben, az egyre aszályosabb időjárás miatt elengedhetetlen lesz, hogy hazánk valamennyi tájegységén megoldjuk a vízvisszatartást. Ezt pedig, tetszik-, nem tetszik, országszerte kizárólag víztározókkal tudjuk csak megvalósítani.

Kezdeményezés egy közös halászati és természetvédelmi program elindításához és kivitelezéséhez

Amennyiben az itt közölt javaslat megnyerné a különböző ágazatokban dolgozó kollégák tetszését, kezdeményezem, hogy a szükséges szakmai egyeztetést követően határozzuk el a megvalósítását. És itt, ennek során azt is "vizsgálhatnánk", hogy a halászat, a természetvédelem és a vízügy képes-e együttműködni egymással, mondhatni, ez lenne az érintettek próbatétele. Akár a VKI, de akár egyszerre több szakmai elvárás (Halászati Stratégia, Natura 2000, agrár-környezetgazdálkodás stb.) közösen felkarolhatná: bizonyítva, hogy Magyarország nem egészen 1%-át kitevő élőhelye-együttesére vonatkozva képesek vagyunk olyan élőhely-fenntartási szempontokat kidolgozni, amelyet - főleg, ha megvalósul, akkor a felgyülemlett tapasztalatokat - módunkban áll majd más élőhely-típusokra is kivetíteni.

Az FVM honlapján elérhető Halászati Operatív Program 6. oldalán olvasható, hogy hazánkban, 2006-ban 361 tógazdaság működött, 263 gazdasági formában. A teljes halastó terület 34 000 hektár volt, ebből az üzemelő halastóterület nagysága 26 248 hektár volt. Natura 2000 besorolás alatt állt 15 615 hektár, míg az agrár-környezetgazdálkodási területeken belül az extenzív halastavak célprogramban szereplő tavak összterülete 23 194 hektár volt. A halastavak többsége 1-10 hektár közötti, de léteznek 1000 hektár feletti rendszerek is, jelentőségük, mint már jeleztük az aszályos alföldi térségben vízgazdálkodási szempontból is lényeges. A véleményezendő VKI dokumentumban pedig az olvasható, hogy 2007-ben már 34 400 hektár halastó terület volt hazánkban (de hogy ebből mennyi üzemelt, nem derül ki), vagyis valamelyest nőtt a feltehetően így hasznosított földterületek száma. És ez nagyon-nagyon jó!

Egy-egy élőhely-típus valódi ökológiai-természetvédelmi értékét az adhatja, hogy milyen gazdag élővilágot képes megőrizni és eltartani. Nos, a halastavaink esetében nem kétséges, hogy e tekintetben rendkívül értékes élőhelyek. Miért? Néhány érv azon felül, amit fentebb már írtam:

- Egyes tórendszerek élővilága megközelíti a természetes sekély tavak, nyílt vizű mocsarak fajgazdagságát. Az ott élő, előforduló nővény- és állatfajok száma pedig gyakorlatilag felülmúlja azokét. Ezért is fontos, hogy a jövőben a különféle uniós és nemzeti természetvédelmi és agrár-környezetgazdálkodási támogatások rendszerében nevesítve legyenek a halastavak, fenntartásukhoz, kezelésükhöz, terültnövelésükhöz megfelelő és kiszámítható forrás álljon rendelkezésre. Ez valamennyiünk érdeke.

- A halastavak zöme ma már - annak ellenére, hogy valóban úgynevezett "mesterséges objektum" - természetes vagy természetszerű élőhely, amelyeknél éppen a természetbarát, vagy ha jobban tetszik: környezetkímélő gazdálkodás teszi lehetővé a már említett rendkívüli fajgazdagságukat, valamint szolgál kiváló rekreációs célokat.

- Ökológiai szempontból a halastavi rendszer tulajdonképpen a természetes alföldi sekély vizes élőhelyekhez hasonlítható - igaz, minden összehasonlítás sántít valahol. Egy biztos: a halastavakon folytatott gazdálkodás teszi lehetővé, hogy speciális, úgynevezett halastavi ökoszisztéma alakuljon ki. Ennek lényeges jellegzetessége a magasabb "termékenység": a könnyen felvehető oldott tápanyagokra épülő planktonikus élet túlsúlya, valamint a természetes sekély vizes élőhelyekhez hasonló évenként ismétlődő lecsapolások, feltöltések rendje. Ezek eredményeként a halastavakon ökológiai és természetvédelmi szempontból is igen gazdag élőhely és ott megtelepülő fajgazdagság jön létre, így a táplálékhálózat valamennyi tagja nagy, a természetes víztesteknél akár mennyiségileg is nagyobb tömegben lehet jelen, lásd, pl.: hal- és takarmányevő vízimadarak, vidra. (Nem egy halastónál, tórendszernél komolyabb súrlódás is van emiatt az érintett gazda és a természetvédelem között, de erre itt részleteiben nem térek ki, csak annyit jegyzek meg: végre nem csak "papolni" kellene az együttműködésről, hanem valamit tenni is érte).

- A hazai halastavak természetvédelmi jelentőségét mutatja, hogy nagy részük nem csak természetvédelmi oltalom alatt áll, hanem részese lett az európai természetvédelmi hálózatnak, a Natura 2000-nek.

Éppen ezét kívánatos lenne, ha megvalósulna az a felvetés, amely még 2007 tavaszán napvilágot Nemzeti Halászati Stratégia Terv vitaanyagában megfogalmazódott: "A hazai vizes élőhelyekhez kapcsolódó fajok védelmének komplex kezelését a jelenleg még nem létező, a túzok, haris vagy a fogoly mintájára szervezett vidra és védett vízimadár élőhely-fenntartási program jelenthetné az agrár-környezetgazdálkodás keretei között".

Alább az a kezdeményezés olvasható, amelyet két éve, a vidrára vonatkoztatva állítottam össze és juttattam el az érintetteknek, és amely napjaikra sem veszített semmit az aktualitásából. Sőt!

Ne felejtsük el: a vidra a vizes élőhelyeink csúcsragadozója, így ott, ahol megtelepszik, fiakat nevel az egyben az adott élőhely minőségi bizonyítványát is jelentheti. És hazánkban azért él Európa egyik leggazdagabb vidrapopulációja, mert azt az extenzíven kezelt halastavak és/vagy halastó-rendszerek, jobban mondva az azokon végzett mezőgazdasági tevékenység lehetővé teszi! Így a vidra a magyarországi halászság és a természetvédelem közösen felvállalható jelkép-állata is lehetne, de mégsem az, kérdés: vajon miért? Van-e olyan más állatfaj, amelyik egyértelműen a halastavaknak köszönheti azt, hogy kontinensszerte egyedülállóan gazdag populációban élhet Magyarországon?

Nos, az említett szakmai javaslat, amely megvitatására több egyeztető tanácskozást is kezdeményeztem - még ha csak formálisan is -, a következőkben állapodtunk meg, és jelen kezdeményezésemnek ez a lényege:

Javaslat egy, vidrára vonatkoztatott élőhely-fenntartási szempontrendszer kidolgozásához extenzíven kezelt halastavaknál

Megállapítjuk, hogy egy-egy halastó, vagy tórendszer vidrapopulációjának a nagyságát és sűrűségét, legfőképp a következő tényezők szabhatják meg:

A környezeti feltételek: Ezek ismerete rendkívül fontos.

- A be- és/vagy kifolyó csatornák/kisvízfolyások vízi- és parti vegetációja, medrének és partjának állapota (pl. kövezett, betonozott-e, vagy természetes).

- A halastó vizének minősége és a csatlakozó csatornák és/vagy kisvízfolyások, valamint a tavak vízkormányzása/vízállása.

- A halastó/tórendszer vízi és parti vegetációjának a mennyisége és minősége, valamint a búvó-és fészkelőhelyek száma, ezek minősége.

- A táplálékállatok mennyisége, és a terület zavartsága.

A területen együtt élő vidrák neme és száma: Ezek minden élőhely-típusnál különbözőek, állandóan változnak, sőt nem egy esetben nagyon eltérőek egymástól:

- A halastavaknál zömében nőstények foglalnak területet, párzás idején ott fogadják a hímeket, majd ott nevelik fel a fiaikat, vagyis a halastavak egyértelműen a magyarországi vidratörzsállomány legfontosabb élőhelyei.

- Még egy-egy kimondottan jó, táplálékban gazdag, zavartalan élőhelynél is az alkalmas fészkek száma szabja meg a vidralétszámot - azaz a vízi- és parti növényzet mennyisége és minősége, valamint a tóhoz/tórendszerhez kapcsolódó csatornák és/vagy kisvízfolyások állapota, nem pedig a táplálék, mint azt sokan - tévesen - feltételezik.

Az időjárási körülmények: Soha olyan sok vidranyom: bélsár, csapa, vidraváltó, alkalmasint hátrahagyott zsákmánymaradvány nem található egy-egy halban gazdag területen, mint: a fagyok, az árvizek, az aszály, valamint a lehalászások idején. Vagyis, ezekben az esetekben a halastavak területén összezsúfolódhat a vidraállomány.

Mindezek ismeretében az alábbi, vidrára vonatkoztatott élőhely-fenntartási szempontokat tartjuk fontosnak:

- A halastavak vízfelületén biztosítani kell a megfelelő vízi vegetációt (úszóhínárt, nádat stb.).

Ez a fészkelés és a rejtőzködés miatt fontos. Ugyanakkor nem tartanánk jónak, ha eleve meghatároznánk, hogy a tavak hány százalékán - pl. 1/3-án - kelljen kötelezően megőrizni a vízi vegetációt. Értelmetlen ugyanis számszerűsíteni, hogy egy-egy - egyébként eltérő feltételeket biztosító - halastónál és/vagy halastó-rendszernél éppen mekkora területet kelljen vízi vegetáció-borítással biztosítani. A lényeg a megítélésünk szerint azon van, hogy a tavak valóban mind a vízi, mind a parti vegetáció tekintetében lehetőséget adjanak a területükön található állatfajoknak a megfelelő fészkeléshez és utódneveléshez. Ehhez pedig valóban nem szükségesek számok, csupán józan és szakmailag racionális hozzáállás, valamint kompromisszumkésség az érintettek részéről. Ha ez megvalósul, akkor a vízimadarak és a vidra számára is adottak a megfelelő feltételek.

- A halastavak lecsapoló és feltöltő csatornáinál nem történhet egyszerre mindkét partoldalon a vegetáció ritkítása/irtása. Ahol ilyen vegetáció nem található, javasolt telepítésük.

Szintén a rejtőzködésben, valamint a tavakról elvándorló vagy odaérkező vidrák nyugalma miatt fontos. Ebben az esetben viszont elsősorban a vízüggyel kell megértetni ennek a fontosságát, annak ellenére is, hogy mindig egyetlen főérvük köszön vissza e javaslat hallatán: a megfogalmazott kívánalom anyagi vonzata több annál, mint amit felvállalhatnak. Vagyis, ha el is ismerik a kértek jogosságát - ami egyébként igaz -, azt rendre pénzügyi nehézségek miatt végül elutasítják; értsd alatta: olcsóbb és egyszerűbb, pl. egy csatornánál egyszerre mindkét partoldalon elvégezni a növényzet ritkítását és/vagy irtását.

- A tavaknál, valamint a csatornáknál található fás szárú növényzet megőrzése indokolt. Ahol ilyen vegetáció nem található, javasolt telepítésük.

Egyértelműen a fészkelés miatt fontos ez is, lévén a vidra szeret kotorékot ásni magának, igaz, ha a vízi vegetáció megfelelő, akkor többnyire a nádasban és/vagy a sásban készíti el a vackát.

- Kötelező a telelőtavak megfelelő módon történő körbekerítése.

Ez a magyar természetvédelmi törvény szerint egyébként is a gazda kötelezettsége, külön magyarázatot nem kíván. Ugyanakkor megjegyzendő: a kerítésnek valóban biztosítania kell azt, hogy alatta a vidra ne áshasson át, valamint, hogy arra felmászva, a "tetőről" ne ugorhasson be! (Erre vonatkozóan, még, mint az "Alapítvány a Vidrákért" szervezet ügyvezető elnöke a közelmúltban írásos ajánlást is tettem, amelyet eljuttattam halászati, horgászati és természetvédelmi szervezeteknek, a nemzeti parkoknak és a zöldhatóságoknak - GP megjegyzése).

- Az engedélyezett védekezési eljárásoknál - pl. a különféle megengedett vadriasztásoknál - figyelemmel kell lenni a tónál/tavaknál élő/előforduló valamennyi védett és vadászható állatfajra is.

Különösebb indoklást ezt sem igényel, hiszen a tavaknál/tórendszereknél többnyire gazdag élővilág található, és senki érdekét sem szolgálhatja igazán az, hogy a vadriasztás során sérüljön ez a gazdagság.

- Létre kell hozni úgynevezett "elterelő tavakat".

Ezeknél egész évben "értéktelen halakkal" - elméletileg legalábbis - távol tartható a vidra azoktól a tavaktól, ahol a jelenléte nem kívánatos, bár könnyen visszájára fordulhat a kezdeményezés, vagyis az elterelés akaratunk ellenére odaszoktatáshoz vezethet. Így ha valahol, valaki ezt a megoldást választja, nagyon gondolja át, valamint, mindazon tavait, ahol az értékes halállományát őrzi, megfelelő módon védje meg.

- Nádégetés csak a téli hónapokban javasolt, de azt megelőzően kötelező az égetendő nádas-szakasznál a vadriasztás. Nádkaszáláskor kerülni kell a taroló vágást, mozaikosan vissza kell hagyni nádfoltokat.

A tavaknál egész évben lehetnek a nádasban fészkei a vidrának, de ennek a téli hónapokban a legkisebb a valószínűsége. A mozaikos nádkaszálás is a vidra (és természetesen a vízimadarak) rejtőzködése és/vagy fészkelése miatt indokolt.

- A tavak meszezését a hatályos jogszabályi előírásoknak megfelelő körültekintéssel kell elvégezni, amelynek során figyelemmel kell lenni a területen élő/előforduló állatfajokra.

Különösebb indoklást ez sem igényel, az érvényes törvények és rendeletek megfelelő módon szabályozzák ezt a kérdéskört; így annak az erőltetését, hogy a meszezést tiltsák be, nem sok értelmét látjuk, csupán a természetvédők és a halászok közötti konfliktus fenntartását szolgálná annak az erőltetése.

- A tavaknál, valamint a csatornáknál található fás szárú növényzet megőrzése indokolt. Ahol ilyen vegetáció nem található, javasolt telepítésük.

Egyértelműen a fészkelés miatt fontos ez is, lévén a vidra szeret kotorékot ásni magának, igaz, ha a vízi vegetáció megfelelő, akkor többnyire a nádasban és/vagy a sásban készíti el a vackát.

Nos, ennyi a javaslat, kérem, támogassák!

Fentebb már említettem, hogy szükséges lenne a hatályos jogszabályokat is újratárgyalnia a parlamentnek, messzemenően figyelemmel arra, amit a VKI megfogalmaz és elvár. Néhány gondolat erről (is).

Egy új halászati és horgászati törvénynek sokkal részletesebben meg kellene fogalmaznia mind a tógazdasági, mint a természetesvízi halászat jövőbeni rendjét; ez utóbbiról ugyanis a jelenlegi törvény alig rendelkezik, azok módjait és az ezeket magába foglaló részletes szabályokat, és újra kellene értékelnie a horgászati előírások teljes tárházát is.

A természetesvízi halászat hazánkban nagy hagyománnyal rendelkező foglalkozás, aminek megőrzése és továbbvitele valamennyiünk közös érdeke kellene, hogy legyen, de az nem csupán gazdálkodási tevékenység, hanem hagyománymegőrzést, ökológiai és természetvédelmi érdeket és tudományos kutatásokat szolgáló tevékenység is egyben. A természetesvízi halászat ugyanakkor nem kerülhet sem a természetvédelmi, sem a horgászati érdekek alá, hanem azokkal egyenrangú elbírálás útján kell szabályozni, mint önálló gazdasági ágazatot.

A természetesvízi halászat esetében a felszíni vizek tápanyagtartalma: ezek aránya és szennyezettsége, a mederrendezések, valamint a mesterséges vízkormányzás jelent komoly akadályt. Ezek hatása befolyásolja az egyes víztípusok produktivitását, ami a halállomány esetében is kedvezőtlen változást eredményezhet. Éppen ezért is a jövőben a fenntartható természetesvízi halgazdálkodás "bölcs hasznosítás" elvére épülő követelményeknek kellene prioritást élvezniük, amit egyébiránt a hatályos halászati-horgászati jogszabály is megfogalmaz, igaz, csak említésszerűen. Ugyanakkor a fenntartható természetesvízi halászat elveinek és követelményeinek a kidolgozása elkerülhetetlen - ami, borítékolhatóan nem lesz egy "könnyű menet" -, és azoknak az új jogszabályban már meg kell jelenniük.

Ennek, talán minden érintett számára elfogadhatóan az alapja az adott természetes vízhez igazodó halközösség kialakítása, a kihelyezett és a természetes úton szaporodó halak szabályozott visszafogása lehet. Mindezek figyelembe vétele mellett kell megnevezni azokat a szabályokat a jogszabályban, amelyek a fenntartható természetesvízi halászati tevékenység folytatását, annak módozatait és mértékét teszik lehetővé - pl. az állományszabályozás, a szaporítás, a halászati eszközök mérettartománya és használatuk szabályait, a szelektív halászati módokat stb.

Természetes vizeinknél a betelepített és behurcolt halfajok kérdésköre szintén problémát jelent. Talán érdemes lenne egy olyan grémiumot felállítani, amelyben az érintett tárcák, társadalmi és szakmai szervezetek, tudományos műhelyek képviselői közösen tekintenék át ezt a kérdéskört, és ők tennének javaslatot a vitatott fajok által felszínre bukott problémák megoldására.

A jövőben indokolt lenne a természetesvízi élőhelyeknél élő halállományok megőrzése végett természetközeli ívóhelyeket kialakítani, amelyeket viszont a természetvédelmi és ökológiai elvárásoknak megfelelően határoznának meg: pl. a minimális területnagyságot, az ívóhelyekhez kapcsolódó más típusú élőhelyek elárasztásának szabályait, a vízvisszatartás feltételeit, a víz levezetésének időrendi ütemezését, a halállomány élővizekbe juttatásának előírásait stb.

A természetes vizeknél folytatott horgászat nem növelhető már a jövőben, de a horgászni vágyók sem tilthatók el attól, hogy kedvtelésüket a szabadban töltsék. Fontos lenne tehermentesíteni a természetes vizeket, mégpedig úgy, hogy állami és/vagy uniós forrásokból azok mentén mesterséges horgásztavakat alakítanak ki.

Az új halászati, horgászati törvényben egyértelműsíteni kellene azt az alapelvet, hogy a hazai tógazdasági halászat fenntartható működtetése elsősorban gazdasági prioritás, ami nem mond ellent sem a természetvédelmi, sem a vízügyi elvárásoknak. Ha a természetvédelem vagy a vízügy mégis korlátozásokat fogalmaz meg, úgy az azokból adódó értékveszteséget köteles legyen megtéríteni. És ezt az új jogszabályban egyértelműen meg kellene fogalmazni.

A tógazdaságoknál a jövőben célszerű lenne, ha az éves és több éves gazdálkodásuk üzemterveibe a halászok beépítenék, vagyis előre beterveznék a védett állatfajok jelenlétét és az általuk elfogyasztott halmennyiséget, majd annak alapján kalkulálnák a várható gazdálkodási eredményt.(A takarmány- és halevő vízimadarak ma már olyan károkat okoznak a termelőknek, ami felett nem szabad szemet hunyni. Az ország egyes területein a madarak által okozott tógazdasági hozamkiesés elérheti a 25%-ot is, elsősorban a kormorán, a szürke gém és a nagy kócsag említhető). Meg kellene találni annak a módját, hogy az említett károk miatt a gazdálkodó részesülhessen uniós és/vagy nemzeti támogatásban, lévén, természeti értékeket tart meg a területén. Erre lenne jó a fent ismertetett élőhely-fenntartási szempontrendszer, és az arra vonatkozó pályázatok, támogatási formák kidolgozása.

Napjainkban az egyik legnépszerűbb szabadidős-tevékenység a horgászat mind természetes vizeinknél, mind mesterséges vizeken. Ökológiai és természetvédelmi szempontból azonban korlátozások bevezetése indokolt, amelyet már a halászatról-horgászatról szóló törvény is részben megfogalmazott.

Tény, hogy az egyre népszerűbb horgászturizmus komoly bevételi forrást jelent az állam számára, mégis indokolt elvárás, hogy mind a horgászati tevékenység, mind az ahhoz kapcsolódó kiegészítő tevékenységek nem járhatnak az élőhelyek leromlásával, az ott élő/előforduló természeti értékek visszaszorulásával és/vagy eltűnésével. Mindezek miatt - elfogadva és támogatva a horgászat iránti egyre növekvő érdeklődést hazánkban - jogszabályban, illetve az azt kiegészítő FVM és/vagy FVM és KvVM közös rendeletekben részletesen meg kellene határozni a legfontosabb szabályokat.

Néhány gondolat más vizes élőhely-típusról

Nem közvetlenül a halastavakhoz kapcsolódóan - bár közvetve azoktól nem elválaszthatóan, lévén az említett élőhely-típusok nélkül a halastavak sem igazán létezhetnének - szeretném, ha az alábbi gondolatokat is elfogadnák a Kollégák.

Kisvízfolyások (erek, patakok)

A VKI keretén belül érdemes lenne a kisvízfolyásokon a folyókhoz hasonlóan a "vízjárta terület" tényleges lehatárolását határozottan megfogalmazni. Egyértelműen meg kellene fogalmazni, pl., hogy a vízjárta területen semmilyen jellegű építkezés, feltöltés, terepszint-emelés stb. nem engedélyezhető a jövőben, illetve ettől függetlenül milyen területhasználati, területhasznosítási mód hagyható jóvá.

Borítékolható, hogy a VKI dokumentumok mellékleteiben felsorolt intézkedéseket a víztestek jó ökológiai állapotának elérése érdekében minden víztestnél nem lesz lehetőség megvalósítani. Bár ne így lenne! Mégis így lesz. Ezért, bármilyen nehéz is, de már most rangsorolni szükséges a víztestek között. Meg kellene határozni - bármilyen nehéz is -, hogy az alegységen belül melyek a legfontosabb víztestek, melyek állapota leginkább kihat a teljes alegység állapotára.

Az intézkedési tervek fejezetben a természetes vízfolyásnál felsorolnak tervezett beavatkozásként meder rehabilitációt, vagy a szennyezett üledék eltávolítását. Ez rendjén is van. De! Például a kis vízfolyásokon a meder rehabilitáció céljából elvégzett mederkotrás bárhogyan is nézzük, káros beavatkozás és nem feltétlenül javítja a vízminőséget. Ezek tények. A feliszapolódott mederanyag eltávolítása csak akkor szolgálhatja az elvárt ökológiai állapot javulását, ha egyéb célokat is szolgál, pl. a hullámtér kibővítését, stb.

Ugyanakkor maga a fogalom: meder rehabilitáció, nem igazán letisztázott (bár, lehet, én siklottam át felette); tulajdonképpen ez alatt mit is értenek? Jó lenne félreérthetetlenül megfogalmazni, hogy ez mit is jelent pontosan.

Tudom, nem egyszerű, de jó lenne, ha a hazai kisvízfolyásainkról rendelkeznénk egy olyan egységes országos adattárral, amely a kisvízfolyások legfontosabb mutatóit tartalmazná.

A hegy- és dombvidéki kisvízfolyásokon árhullámok alakulhatnak ki, így fontos, hogy ezek medrében a lehető legbiztonságosabb módon tudják levezetni a víztömeget. Azért is fontos ez, mert szinte valamennyi hegy- és dombvidéki patakunk településeken is átfolyik. Ilyenkor a belterületeken végzett patakszabályozási munkákat, célszerű lenne összhangba hozni a vizes élőhelyek iránt megfogalmazott ökológiai és természetvédelmi igényekkel, amelyeket a VKI keretén belül fogalmazhatnánk meg.

Minden belterületi beavatkozáshoz kisebb külterületi kiépítés is párosulhat, vagyis az adott kisvízfolyás több szakaszát is érintheti egy-egy beavatkozás. Ilyenkor a természeti értékek védelme, illetve az azokat szolgáló szempontok beleilleszthetők a tervbe vett munkafolyamatokba, hiszen - ha jól tudom - a kisebb külterületi kiépítési szint kisebb mederméretet, a természetes/természetszerű állapot fenntartását is jelentheti. A parti és vízi vegetációban, a természetszerű mederben a többnyire gyorsan lezúduló víztömeg kisebb kárt okozhat, mint a teljesen mesterséges, csatornaszerű létesítményekben. Fontos szempontok lehetnek még hegy- és dombvidéki kisvízfolyásaink rendezése során; a teljesség igénye nélkül:

- A kanyarulatok meghagyása és/vagy kialakítása, helyrehozatala.

- Természetes anyagok (fa, kő stb.) felhasználása.

- Változatos és természetes parti növényzet.

- A folyásirány során változó vízmélységnek megfelelő esés és sebesség biztosítása.

- És hát nem utolsó sorban, annak a megvalósulása, hogy valóban csak ott avatkozzunk be, ahol az elkerülhetetlen, de így is arra törekedjünk, hogy egyes szakaszok megmaradjanak az eredeti állapotukban.

Domb- és hegyvidéki kisvízfolyásainknál szóba jöhető megoldás még: víztározók létrehozása és üzemeltetése, amivel az árvizek által okozott káros folyamatokat lehet megelőzni. De! Amennyiben víztározó épül valamelyik kisvízfolyásra, akkor figyelemmel kell lenni arra, hogy a tározó a felette és az alatta lévő patakszakaszoknak nemcsak a hidrológiai, hanem az ökológiai viszonyait is megváltoztathatja, de ettől még - mint fentebb írtam - nem feltétlenül kell elvetni, mint szóba jöhető megoldást.

Csatornák

A csatornák, "természetükből" adódóan tagadhatatlanul mesterséges objektumok, feladatukat illetően többfélék lehetnek. Kezelésük napjainkban is elsősorban a vízügyi szempontok alapján történik, így a víztér benövényesedése, a vízi növényzet megtelepedése is sok esetben "csak" műszaki probléma, hiszen elsősorban a gyors belvízelvezetést tartották/tartják szem előtt. Ez azonban alkalmasint kárt okozhat a már megtelepedett élővilágban, így természetvédelmi és ökológiai szempontból legalábbis vitatható megoldás.

Területükön védett- és fokozottan védett természeti értékek is megtalálhatók, illetve folyásirányuk számos állatfaj számára vándorlási útvonal, "ökológiai folyosó" lehet. Így fontos, hogy létrehozásuk, karbantartásuk, üzemeltetésük során érvényesülhessenek ökológiai és természetvédelmi igények is, pl. a partfalak vegetációjának ritkítása, irtása során azt vagy mozaikosan végezzék el, vagy csak előbb az egyik, majd később a másik partszakaszon.

A csatornákba duzzasztással, vízkivétellel, vízkormányzással kerül a víz, és ezek során fontos szempont, hogy élővíz jellegük fennmaradjon. Vízminőségüket alapjaiban a következő tényezők befolyásolják, és ezek kezelése során kellene megtalálni a vízügyi és ökológiai, természetvédelmi "közös nevezőt" - akár a VKI keretén belül is; a teljesség igénye nélkül:

- A téli üzemvízszint esetén a minimális vízcsere problémája.

- Az üzemeltetési időszakban a kisebb vízigények kérdése, pl. ezek állóvízi jelleg kialakulásához vezethetnek.

- A szivárgó átemelő telepek által szállított vizek, valamint a beemelt belvizek minőségének a problémája.

- A csatornákhoz kapcsolódó vízfolyások, halas- és horgásztavak vízminőségének az alakulása.

- A vegetációs időben elszaporodó vízinövényzet, majd az elhaló növényzet káros bomlási folyamatainak a kérdése.

- A vízfelszínen úszó, nagy vízfelületet elborító növényzet problémája.

- (Nem konkrétan vízminőségi probléma, de ökológiai, természetvédelmi szempontból lényeges, amint erről fentebb már említést tettem: a csatornaparti vegetáció kezelésének: gyérítésének, irtásának a kérdésköre is, pl. mozaikos vegetáció-gyérítés a partoldalakon, stb.).

Mindezek kezelésére több biológiai, kémiai és mechanikai módszer ismert már, amelyeket a vízügyi szakemberek alkalmaznak, de az lenne a legszerencsésebb, ha megtalálnánk azokat az eljárásokat, amelyek megfelelnek a vízügyi szakmai-, és a természetvédelmi, ökológiai elvárásoknak is.

Folyóinkról

Nos, ha már a "dolgozatom" legfőbb témája a halászat, e fejezet legelején meg kell jegyeznem a következőt.

Folyóinknál feltétlenül meg kell őrizni a természetes vízi halászatot, hiszen annak gyakorlása hozzásegíthet bennünket az élővilág megőrzéséhez, és hozzájárulhat egy, a magyar agrárkultúrától elválaszthatatlan hagyományos gazdálkodói tevékenység fenntartásához. Ugyanakkor a természetesvízi halászat gazdálkodás csak a "bölcs hasznosítás" elvére épülhet a jövőben, amely fogalmat a szép hangzása ellenére egyértelműen tisztázni szükséges. Törekedni kell az invazív és nem őshonos halfajok állományainak a visszaszorítására is természetes vizeinknél, így a folyóinknál is.

A folyóinkkal történő jövőbeli szabályozás mindenféleképpen a többfunkciós folyógazdálkodás elveire épülhet csak. Vagyis arra, hogy a gazdasági, az ökológiai és a társadalmi szempontokat egységen kezelve, azok érvényesülését egyfajta egyetértésre emelve az adott folyórendszert természetközeli állapotába legyünk képesek helyreállítani.

Természetvédelmi és ökológiai szempontból fontos a jellemző élővilág helyreállítása, életfeltételeiknek megnyugtató biztosítása, pl. ahol szükséges hallépcsők kialakítása. De! Nem szabad elfelejtenünk: a töltésezett folyóink nagy részénél a hullámtér morfológiai változásai (a mederrendezés és/vagy a süllyedés) nagyok. Ellenben a mentett oldali természetes állapotú ártéri területek magassági változása ehhez képest elenyésző, így ezek ökológiai és természetvédelmi célú vízpótlása, esetenként elöntése lényegesen egyszerűbben, gravitációsan megoldható, pl. feltehetően a fokgazdálkodásszerű hasznosítás révén.

Ki kell dolgozni a folyók szennyezettsége és az élővilág közötti vizsgálatok támogatási rendszerét, és azt összhangba kell hozni a Víz Keretirányelv útmutatásaival. Lényeges, hogy folyamatos kutatások kövessék a folyók állapotának és a benne élő állat-, és növényfajok állományváltozásának az alakulását.

Az árvizek kezelésére valamennyi hazai folyónknál szükséges kidolgozni azokat a jövőbeni védekezési lehetőségeket, amelyek sikeresen megvédhetik a folyó menti településeket: pl. a nagyvízi lefolyás gyorsítása, megfelelő szélességű folyóvölgy biztosítása, a nyári gátak részbeni-egészbeni elbontása, víztározók létesítése stb. jöhet szóba.

Az aszály okozta károk kezelésére, azok mérséklésére is ki kell dolgozni a védekezési módszereket.

Holtágak, kubikgödrök

- Ajánlatos alaposan átgondolni a holtágak jogi helyzetét; ott, ahol az indokolt, gondoskodni kell állami tulajdonba kerülésükről. Az ún. "szentély típusú" holtágaknak mindenféleképpen állami tulajdonban kellene maradniuk.

- A belterülethez közeli holtágak akár záportározóként is működhetnének, vagy tartalék nyersvízbázist jelenthetnének.

- Sürgősen meg kellene oldani, hogy végérvényesen megszűnjön a holtágakba a szennyvízbevezetés.

- A holtágak vízgyűjtő területén a mezőgazdasági műtrágyák felhasználását szabályozni kell, akárcsak a part használatát.

- Gondoskodni kell a vízi növényzet védelméről.

- A vízszint meghatározások során figyelemmel kellene lenni az ökológiai igényekre is.

- Indokolt átgondolni a holtágak halászati-, horgászati és rekreációs hasznosításának a rendjét.

A holtágak vízkészletének közel állandó értéken tartására, valamint a vízpótlására, ha jól tudom, két lehetőség adódik:

1. Az anyafolyóval történő összeköttetés után folyamatos vízcsere biztosítása.

2. A holtág vízgyűjtő területéről a szükséges mennyiségben csapadékvizek, talajvizek bevezetése, majd a felesleges víz elvezetése.

Fontos szempont a következő: a felszíni vizek minősége akár a holtág vizének a minőségét is befolyásolhatja, megváltoztathatja, sőt - szélsőséges esetben - kedvezőtlen hatást is eredményezhet.

- A holtágak vízpótlása esetén körültekintően kell eljárni a vízpótlást szolgáló vízbázis kiválasztásakor.

- Annak érdekében, hogy elkerüljük a helyreállított mentett oldali holtágban a nem kívánatos eutrofizációt, lehetőség szerint meg kell őrizni a vízi vegetációt: a gyékény-, nád-, sás állományt, vagy szükség esetén azokat célszerű újratelepíteni.

Szakmai kiadványokban és rendezvényeken rendszerint felvetődik, hogy előnyös lenne puffertározók kialakítása a folyóvizek lebegtetett hordalékának a visszatartására és egyes felszíni vizek esetében a mikrobiológiai szennyezettség csökkentése érdekében, pl. a Felső-Tisza, a Szamos, a Hernád, a Mosoni-Duna esetében. Ennek indoklása: a lebegtetett hordalék gyorsítja a feliszapolódást, a magas baktérium-szám pedig kedvezőtlenül befolyásolja a mentett oldali holtágak rekreációs és jóléti hasznosítását. Jó lenne, ha erre a VKI is részletesen kitérne!

A folyók menti kubikgödrökről sem feledkezhetünk meg. Nagyon sok állat- és növényfaj él a területükön, fenntartásuk a természetvédelem számára elengedhetetlen. Azonban esetükben is ütközhetnek vízügyi, erdészeti, és alkalmasint önkormányzati és/vagy gazdálkodási, pl. horgászati "törekvések" a természetvédelmi, ökológiai elvárásokkal.

- Alapelvnek kellene lennie, hogy számuk és kiterjedésük nem csökkenhet a jövőben.

- Meg kell akadályozni, hogy "gazdálkodási kényszerre" való hivatkozással betemessék őket, pl. faültetvények miatt a jövőben egyetlen kubikgödröt se lehessen megszüntetni.

- A kubikgödröknél törekedni kell a természetszerű gazdálkodási formák ösztönzésére: pl. a természetes vízi halászat folytatására, annak támogatására, de a sportcélzatú halasítás - horgászat - nem megengedhető.

- És hát talán, érdemes lenne hazánk valamennyi kubikgödrét védetté nyilvánítani.

Kedves Kollégák! Kérem Önöket, amennyiben a javaslataimmal egyetértenek, támogassák azokat. Köszönöm!

2009/09/04 16:15 WWF Magyarország

A WWF Magyarország előzetes javaslata

Több vízgyűjtő-gazdálkodási terv tervezetet el fogunk olvasni és véleményt írunk róluk. Sajnálatos azonban, hogy a véleményezésre szabott időkeret rendkívül szűk.

A Víz Keretirányelv a terv tervezetek társadalom általi megismerésére és véleményezésére 6 hónapot ír elő. Annak ellenére, hogy már elkezdődött a társadalom bevonása az intézkedések kidolgozásába, ez nem pótolja a tervezetek érdemi véleményezéséhez szükséges időt. Kérjük, hogy az országos, részvízgyűjtő és alegységi terv tervezetek véleményezési határidejét hosszabbítsák meg annak érdekében, hogy az érintett szervezetek, érdeklődők el tudják olvasni a sok száz oldalnyi dokumentumot és alaposabb, tartalmasabb javaslatokat és észrevételeket fogalmazhassanak meg a tervek véglegesítése előtt.

Előre is köszönettel:

Figeczky Gábor

WWF Magyarország

2009/09/13 11:13 Gera Pál

Halászat és VKI VGT - javaslatok

Összeállította: Gera Pál, az "Alapítvány a Vidrákért" szervezet volt ügyvezető elnöke.

Elérhetőségek: e-mail: gerapal@t-online.hu; telefon: (06) 30-258-3637; postacím: 1156. Budapest, Nyírpalota u. 60.

Bevezető

A Víz Keretirányelv (VKI) előírásainak megfelelően hazánkban el kell készíteni a Vízgyűjtő-gazdálkodási Terveket (VGT). Ennek során készült el egy, nemrégiben szakmai és társadalmi vitára bocsátott igen vaskos dokumentum "A Víz Keretirányelv hazai megvalósítása - Vízgyűjtő-gazdálkodási terv kézirat" címmel; a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság 2009. augusztusában hozta nyilvánosságra a honlapján, ahonnét letölthető.

2009. szeptember 10-én került sor "A halászat és a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek kapcsolódásai, intézkedések és feladatok" címmel megrendezett tematikus szakmai fórumra Budapesten. Ezen a fórumon egyértelművé vált, hogy mind a tógazdasági, mind a természetesvízi halászatot érintő kérdések során számos tisztázatlan probléma tapasztalható a VKI VGT kapcsán, valamint a halászati ágazat kapcsolata és helyzete a természetvédelemhez és a vízügyhöz is ellentmondásos, amit jó lenne mielőbb végérvényesen tisztázni.

Szeptember 3-án, több internetes szakmai fórumon közzétettem egy dokumentumot "Hozzászólás a Víz Keretirányelv hazai megvalósítása - Vízgyűjtő-gazdálkodási terv kézirat című dokumentumhoz (kelt: 2009. augusztusában), valamint az ennek során tervbe vett szeptemberi, budapesti tematikus szakmai fórumokhoz" címmel, amelyben ahhoz szerettem volna hozzájárulni, hogy minél eredményesebbek, és elfogadottabbak legyenek a VKI VGT során megfogalmazott elvárások a halastavak és a természetesvízi halászatra vonatkozó fejezetei.

Jelen összeállításban az említett szakmai fórumon elhangzott véleményeket figyelembe véve, az ott egyértelműen kiütközött szakmai ellentmondások feloldását kívánom elősegíteni. Kérem a Kollégákat, ha a javaslataimmal egyetértenek, támogassák azokat!

Kelt: Budapesten, 2009. szeptember 13-án

Gera Pál sk.

VKI VGT és halászat

A fórumon mind az egyik felvezető előadásban, mind a hozzászólások során elhangzott, hogy a halászat, mint gazdasági ágazat kerüljön ki a VKI VGT tervezési folyamatából.

Ez, a megítélésem szerint nem lenne szerencsés lépés. Igaz, a szeptember 10-ei rendezvényen elsősorban azon problémák kerültek felszínre, amelyek terhelik a kérdéskörben érintett ágazatok kapcsolatát. Ez egyébként várható volt, hiszen ezek kibeszélése, valamint megvalósítható megoldási javaslatok a kezelésükre a mai napig nem, vagy csak felszínesen történt meg. Most azonban megismerhettük azokat a sarkos ellentéteket, amelyek nehezítik az együttműködést, és a VKI VGT tervezési folyamata kiváló alkalom arra, hogy végre alapjaiban áttekintsük őket.

Mindez azonban bonyolult, hiszen ahány érintett ágazat van jelen e történetben, annyiféle formában jelentkeznek konfliktusok. Azt javaslom, hogy tisztázandó a problémákat, tekintsük át őket, mégpedig az alábbi tematika mentén:

- Halászat és vízügy.

- Halászat és természetvédelem.

- Vízügy és természetvédelem.

Ha ezek mentén sikerülne összegezni a legégetőbb kontrasztokat, láthatnánk, hogy végül is a megnevezett ágazatok között hol húzódnak a kibeszéletlen ellentétek. Így végre lenne (lehetne) egy olyan "vezérfonal", amely mentén az érintett felek folytathatnák egymással az egyeztető tárgyalásokat. Tehát tartalmat adhatnánk a szakmai párbeszédnek, és erre a VKI VGT tervezési folyamata alkalmasnak látszik.

A VKI legfőbb célja, ha jól tudom, hogy az unió országaiban összehangoltan megvalósítsuk a vízzel, valamint a vizes élőhelyekkel történő gazdálkodást, biztosítsuk jövőbeli elérhetőségüket és megőrzésüket. Mint irányelv, az általa megfogalmazott követelményeket az unió tagállamai kötelesek harmonizálni a nemzeti jogszabályaikkal. Ha ez megtörténik, sor kerülhet azokra a szükséges befektetésekre, amelyek a VKI legfőbb céljának elérését szolgálják. Természetesen nem feltétlenül kötelező minden eleméhez kapcsolódni, így, pl. egyes besorolású élőhely-együttesek ki is maradhatnak a VKI VGT tervezési folyamatából. Ekkor viszont nagyon meg kell fontolni, hogy így az adott élőhely-együttes, mondjuk hazánk extenzíven kezelt halastavai ezzel, mennyit nyernek, és mit veszítenek. Nem csak most, hanem legfőképpen hosszú távon.

Persze ehhez az is szükséges, hogy a VKI VGT tervezési folyamatában, a felekben meglegyen a kompromisszumkésség, így változtatni lehessen a vitára bocsátott dokumentum egyes állításain, pl. a halastavakat eleve szennyező objektumként említő tételek egyszerűen tarthatatlanok stb.

Tehát tárgyalni szükséges, és ha valóban oda csúcsosodik ki az egyeztetés, hogy nem lehet igazán mindenki számára vállalható dokumentumot letenni az asztalra, akkor, de csak akkor válhat szükségessé a halastavak VKI VGT tervezési folyamatából történő kihagyása. Ezt azonban jó lenne elkerülni!

Beszéljünk a legfontosabb alapelvekről és fogalmakról

A szeptember 10-ei rendezvényen a legszembetűnőbb probléma a különféle alapelvek és fogalmak elétérő értelmezése kapcsán volt megfigyelhető. Ami egyébiránt rendkívül sajnálatos. Bármilyen közhelyszerű vélelem is, nagyon fontos, hogy ezeket végre félreérthetetlenül tisztázzuk, hiszen mindaddig, amíg ezt nem tesszük meg, úton-útfélen felesleges vitákba bonyolódunk.

Éppen ezért elkerülhetetlen, hogy a VKI VGT keretében minden nevén nevezett alapelv és fogalom egyértelműen meghatározásra kerüljön.

Ez akkor is szükséges, ha úgy tűnik, a fogalmak értelmével valójában mindenki tisztában van. Ami nem feltétlenül igaz, lásd az említett fórumot, ahol nem egy fogalom kapcsán mindez jól kiérezhető volt. Tény, hogy "egészen más szemüvegen" keresztül lát és értelmez bizonyos kérdésköröket a vízügyi, a természetvédelmi és a halászati szakember, amire a saját munkája során figyelemmel is van. De így bizonyos esetekben, az eltérő értelmezés miatt a szakmai űpárbeszéd eleve kudarcra ítéltetik.

Így azt javaslom, hogy a legfontosabb alapelveket és fogalmakat, kimondottan erre a célra létrehozott munkacsoport keretén belül az érintett ágazatok képviselői tisztázzák, amit aztán a későbbiek során már félreértések nélkül lehet értelmezni. Néhány javaslat; a teljesség igénye nélkül.

- Jó lenne, ha összeállítanának egy "halászati" fogalomtárat, hiszen a fórumon bizonyítást nyert, hogy nem a halászatban, horgászatban dolgozó kollégáknak egyszerűen vagy semmi, vagy zavaros elképzelésük van bizonyos fogalmakról, pl. extenzív halászat, fenntartható természetesvízi halászat, jó tógazdálkodási gyakorlat, völgyzárógátas, valamint körtöltéses halastavak, síkvidéki és völgyzárógátas víztározók halászati hasznosítása, intenzív halgazdálkodás, haltenyésztés stb.

- Jó lenne, ha egyértelműen tisztázódnának azok a fogalmak is, amelyek ma még igencsak zavarosak, pl. víztest, ökológiai potenciál, jó ökológiai állapot, ökológiai célú vízhasználat, ökológiai vízkészlet, ökológiai vízigény, diverzitás, vízminőségi paraméterek, szennyező-források, teljes költségmegtérülés elve, vízszolgáltatás stb. (Csak egy példa arra, hogy mindez miért is fontos, nem csak nemzeti, hanem még nemzetközi szinten is. Utoljára említettem a vízszolgáltatást. Gondolnánk, ez aztán végképp egyszerű. És mégsem, bármily meglepő, még napjainkban, az Unióban is vita van e fogalom tartalmáról. A hivatalos magyar álláspont, ha jól tudom: vízszolgáltatásnak tekinthető a nem gazdasági, közösségi vízhasználat - pl. árvíz, belvíz, folyó- és tószabályozás.

Általános javaslatok

- A bevezetőben említett dokumentumból tudható, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés társadalmi vitájának konzultációs anyagai 42 vízgyűjtő alegységen folynak. Ugyanakkor mindezek mellett javaslom, hogy legyen egy kizárólag halászatra fókuszáló munkacsoport is, amelyik az alegységektől függetlenül foglalkozna az ágazatot érintő kérdések teljes spektrumával.

- A javasolt munkacsoport tekintse át a Víz Keretirányelv hazai végrehajtását szolgáló elhíresült 220/2004-es kormányrendeletet, amely nehéz helyzet elé állította a hazai halászságot. Erről a már említett szeptember 3-ai keltezésű hozzászólásomban részletesen írtam, így, hogy valójában mire is gondolok, ott elolvasható, itt nem szeretném megismételni; megtalálható a www.vizeink.hu honlapon.

- És ha már itt tartunk, a VKI-ban megfogalmazott szennyező-anyagok határértékei is felvetnek problémákat, ugyanis egyes esetekben enyhébb, míg más esetekben súlyosabb értékeket nevesítenek, mint a vonatkozó hazai szabályozások. Erre már most érdemes lenne odafigyelni, és mindazoknak a szakembereknek, akik e tárgykör értői, szükséges mielőbb "rendet tenni" a témában.

- Szintén ez a munkacsoport tekintse át a vízgazdálkodás teljes kérdéskörét - és itt most részben ismétlem a szeptember eleji tanulmányomban írtakat, részleteiben azonban ott megtalálható. Például a VKI VGT keretén belül lehetne kezdeményezni, hogy a jövőben legyen hazánkban egy olyan kötelező etalon, pl. rendelet, vagy esetleg magasabb szintű jogszabály, ami a halasgazdák és a vízszolgáltatók lényeges jogait és kötelezettségeit foglalná magában, valamint a szolgáltatásokért fizetendő díjak kialakításánál megállapított költségek körét és mértékét is nevesítené. Egy biztos, a napjainkbeli állapot tarthatatlan, és egyszerűen nem lehet megkerülni, hogy a rendszer alapjaiban megváltozzon.

- A munkacsoportnak végre egyértelműen el kell tudnia fogadtatnia azt, az egyébként nyilvánvaló tényt a vízügyi szervekkel, hogy a halgazdaságok vízzel való ellátása nem csupán halgazdasági igény és szükségszerűség, hanem természetvédelmi és ökológiai érdek is, hiszen anélkül az adott élőhely fenntartása, megőrzése nem lenne lehetséges. Nem véletlen, hogy a halastavaink jelentős része valamilyen formában természetvédelmi oltalom alatt áll.

- Nem közvetlenül VKI VGT tematika, de nagyon fontos és aktuális! Ki kell állni amellett, hogy a hazai extenzív halastavak uniós finanszírozása biztosított legyen a jövőben. Sajnálatos módon az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap, valamint az Európai Halászati Alap közötti nézeteltérésekből adódó viták miatt e forrásoktól a magyarországi halastavak eleshetnek. Ez pedig elfogadhatatlan, így minden olyan lehetőséget meg kell ragadni, amelyek a brüsszeli illetékesek felé jelezni tudják, hogy számunkra egy ilyesfajta döntés elfogadhatatlan; értsd alatta: legyenek annyira bölcsek és belátóak, hogy a saját vitáikat nem vetítik ki ránk.

- A Natura 2000-es besorolást kapott területek esetében részben a 276/2004 (X.8) kormányrendelet lenne hivatott megoldani a korlátozások miatti értékvesztések kompenzálását, ami egyébként a természetvédelmi állami támogatásokról és kártalanításról is intézkedik. E rendelet előírásai szerint pályázat útján kétféle természetvédelmi állami támogatásra lesz alkalom (helyreállítási és fejlesztési támogatásokra), valamint szigorúan meghatározott esetekben kártalanítás is igényelhető. Egyértelmű, hogy főleg a két támogatási forma az, ami a halastavak tulajdonosait/fenntartóit érdekeltté tehetné abban, hogy magukénak is érezzék a természetvédelmi előírásokat. Most már - ha rendelkezésre állnak a megfelelő források - valóban ki is kellene írni a pályázatokat, mert azzal, ha csak papíron él a felvetett támogatási lehetőség, semmi sincs elintézve.

- Itt azonban egy olyan ponthoz érkeztünk, amire nehéz válaszolni, és bár ez sem közvetlenül VKI VGT problémakör, de a minden mindennel összefügg elve mentén, meg kell említenem. Hiszen ennek tisztázása a gazdálkodók és a természetvédelem között a jövőbeli kapcsolatokat tekintve megkerülhetetlen: ez pedig a védett állatfajok táplálkozásából fakadó veszteség. A tógazdaságok tulajdonosai/bérlői részéről nagyon sokszor elhangzik, hogy a természetvédelmi oltalom alatt álló állatfajok károkozása - az egyéb más indokolt vagy felesleges természetvédelmi és vízügyi korlátozások mellett - jelentős gazdasági veszteséget okoz a számukra. Az tagadhatatlan, hogy a tavakon élő, előforduló állatfajok, leginkább hal- és/vagy takarmányfogyasztó vízimadarak tetemes veszteséget okoznak, de bizonyos esetekben a vidra is. Csakhogy! Van-e olyan közgazdasági értékelési mérési módszer, amivel hitelt érdemlően mérni lehet az élővilág élettevékenysége és a halgazdálkodási munkafázisok közötti abszolút kapcsolatot? Vagyis, pl. kiszámítható-e egy-egy halastónál/tórendszernél élő madárfajok táplálkozási "szokása" és a gazdálkodás teljes spektruma milyen költség-haszon-veszteség összefüggésben van egymással? Szerintem ennek áttekintése is fontos, bár megismétlem, amit a szeptember 3-ai dolgozatomban javasoltam: ahelyett, hogy közvetlenül a károkozásokat tekintsük megoldandónak, ki kell dolgozni a halastavaknál az élőhely-fenntartási szempontokat (én a vidrára tettem javaslatot), és azokra kell biztosítani a támogatást és pályázatot az agrár környezetgazdálkodási és a Natura 2000-es programok során.

- Helyére kellene tenni a morotvákat és holtágakat, tekintve, hogy, ha jól értelmezem, a VKI által használt élőhely-osztályozásba nem illeszthetők be, mert ezek az élőhelyek sem nem "tavak", sem nem "folyóvizek". Akkor mik? Természetvédelmi, ökológiai, alkalmanként halgazdálkodási, horgászati és rekreációs szempontból azonban bizony fontos élőhelyek. Ez egyébként ugyanolyan értelmetlen és elvont brüsszeli értékelés, mint történt a halastavak esetében, amikor úgy döntöttek, hogy azok nem mezőgazdasági hasznosítású területek, holott, pl. a magyar jogrend szerint azok.

- A halastavainkhoz számos csatorna csatlakozik. Igazából nem világos, hogy a csatornákat hová sorolja a VKI, illetve, hogy esetükben miképpen definiálható, pl. a "jó ökológiai állapot" fogalma? A csatornák kérdése eleve problémás, hiszen valóban nehéz eldönteni, hogy ha a VKI keretén belül osztályozzuk a csatornákat, akkor melyekkel tegyük meg, pl. csak a főcsatornákkal (?), és ha csak ezekkel, akkor miért, és a többi csatornatípussal miért ne?

- Elengedhetetlen a halastavakhoz kapcsolódó kisvízfolyások és csatornák esetében azok vízszabályozási, vízkormányzási és karbantartási munkáinak átértékelése is, melyek napjainkban, főleg a csatornáknál kizárólag műszaki szempontok alapján történik. Márpedig ez a jövőben egyszerűen nem tartható.

- A hazai halastavaink zöme kisebb, mint 50 hektár. Ugyanakkor a VKI VGT az "állóvíz víztest" kategóriában csak az 50 hektárnál nagyobb területeket veszi figyelembe. Vajon miért?

Mindezek után a természetesvízi halászatra, majd az extenzív halastavi gazdálkodásra, végül pedig a horgászatra térek rá, azt követően pedig még néhány javaslatot ismertetek.

Természetes vizek és halászat

A természetesvízi halászat esetében a felszíni vizek tápanyagtartalma, arányuk és szennyezettségük, a mederrendezések, valamint a mesterséges vízkormányzás jelenthet komoly akadályt az ide sorolt élőhelyeknél. Ezek hatása befolyásolhatja az egyes víztípusok produktivitását, ami a halállomány esetében is kedvezőtlen változást eredményezhet.

Ugyanakkor ma már a természetes vizeink jelentős része az emberi beavatkozásnak köszönhetően jelentősen átalakult, lepusztult, vagy a megszűnés határához közel kerülő élőhellyé "alakult át", pl. ívóhelyek, halbölcsők szűntek meg, a vízterek jelentősen feliszapolódtak stb. És ez jelentős probléma, meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy ahol arra megfelelő finanszírozási és technológiai lehetőség kínálkozik, megállítsuk, sőt, visszafordítsuk e kedvezőtlen folyamatot. A VKI VGT tervezése ebben döntő szerepet kell, hogy betöltsön.

Tisztában kell lenni azzal is, hogy a természetes vizek halállományának pótlása, illetve a halászati és haltermelési, horgászati tevékenység során is érik/érhetik olyan káros hatások a környezetet, ami méltán kritikát váltott ki a múltban, és válthat ki még napjainkban is, pl. felszíni vizeket és vízforrásokat ért, zömében odafigyeléssel egyébiránt elkerülhető szennyezések stb. Éppen ezért a hazai halászati, horgászati szakmai szervezeteknek is határozott célja kell, hogy legyen ezeket visszaszorítása. Ennek érdekében a jövőben mindent meg kell tenniük azért, hogy:

- a haltermeléshez, horgászathoz felhasznált víz olyan állapotba kerüljön a természetes vizekbe, hogy az semmilyen veszélyt ne jelentsen azok természetes ökoszisztémájára;

- a természetes vizek telepítése során a jövőben az adott víztípusnak, valamint a víztér ökológiai állapotának leginkább megfelelő fajú és korosztályú őshonos halfajokkal való telepítés történjen csak.

A természetesvízi halászat érdekei és a természetvédelmi, ökológiai elvárásai mentén, kijelenthetjük a következőket:

I. A jövőben törekedni kell arra, hogy a fogalom tisztázása után a fenntartható természetesvízi halgazdálkodás elvei mentén valósulhasson meg a halászat, amit egyébiránt a hatályos halászati-horgászati jogszabály is megfogalmaz, igaz, említésszerűen. Ezért részletezése a közeljövőben elkerülhetetlen jogszabály-alkotási feladat.

II. Ennek alapja az adott természetes vízhez igazodó halközösség kialakítása, a kihelyezett, és a természetes úton szaporodó halak szabályozott visszafogása kell, hogy legyen. Emiatt is fontos, hogy a már említett hatályos halászati, horgászati törvény ide vonatkozó rendelkezéseit a jövőben mielőbb újraértékeljék, illetve azokat részletesen szabályozzák:

- A természetesvízi halászat hazánkban nagy hagyománnyal rendelkező foglalkozás, aminek megőrzése és továbbvitele valamennyiünk közös érdeke Magyarországon, annak ellenére, hogy akadnak, akik nem egészen világos érvelések mentén, megkérdőjelezik a létjogosultságát. De nem lehet csak gazdálkodási kényszer, hanem hagyománymegőrzés, természetvédelmi és ökológiai érdek, valamint tudományos kutatásokat szolgáló tevékenység is egyben.

- Ugyanakkor, értelemszerűen a természetesvízi halászat gazdálkodási (nyereségcentrikus) tevékenység hazánkban, amiben semmi ördögtől való nincs. Ez azonban, és valójában ez a legfontosabb, nem állhat ellentétben természetes vizeink ökológiai állapotának megőrzésével és fenntartásával.

- Éppen ezért szükséges azokat a szigorú korlátozásokat megnevezni a vonatkozó jogszabályban, amelyek a fenntartható természetesvízi halászati tevékenység folytatását, annak módozatait és mértékét teszik lehetővé, pl. állományszabályozás, szaporítás, halászati eszközök mérettartománya, használatuk szabályai, kisszerszámos halászat stb.

III. Ezeknél az élőhelyeknél a betelepített és behurcolt invazív és faunaidegen halfajok kérdésköre szintén kulcsproblémát jelent. Jó lenne, ha a halászati, horgászati és természetvédelmi szakemberek életre hívnának egy olyan munkacsoportot, amelyik áttekintené e kérdéskört, és megoldásokat fogalmazna meg.

IV. A jövőben mindenféleképpen szükséges lesz a természetesvízi élőhelyeinknél élő halállományok megőrzése végett természetközeli ívóhelyek kialakítására. Fontos, hogy az ívóhelyek kialakítása a természetvédelmi és ökológiai elvárásoknak megfelelően kerüljön meghatározásra, vagyis a támogatások feltételrendszere egyértelműen megfogalmazza a szükséges paramétereket, pl. a minimális területnagyságot, az ívóhelyekhez kapcsolódó más típusú élőhelyek elárasztásának szabályait, a vízvisszatartás feltételeit, a víz levezetésének időrendi ütemezését, a halállomány élővizekbe juttatásának előírásait stb. És mindezek megvalósítására szükség lesz mind uniós, mind nemzeti forrásokra.

V. Egyértelművé kell tenni, hogy a természetes vizeinkben minden natív fajnak helye van, hiszen, pl. a halevő madaraknak és emlősöknek is megvan a maguk sajátos szerepe a vízi ökoszisztémákban. Éppen ezért arra kell törekedni, az ezt szolgáló ösztönző lehetőségek felmutatásával és alkalmazásával, hogy összhangba kerüljön a gazdálkodás teljes folyamata és az élővilág megőrzése.

VI. A természetes vizeinknél folytatott horgászat nem növelhető már a jövőben, de a horgászni vágyók sem tilthatók el attól, hogy kedvtelésüket a szabadban töltsék. Fontos lenne tehermentesíteni a természetes vizeket, mégpedig úgy, hogy állami és/vagy uniós forrásokból azok mentén mesterséges horgásztavakat alakítanak ki, amelyek egyébként a vízvisszatartásban is fontos szerepet töltenének be.

Tógazdasági halászat

Intenzív halastavak

Az intenzív gazdálkodási rendszerben működő halastavak, ha jól tudom egyfelől a víz visszaforgatására, másfelől az átfolyó vízen alapuló technológiára épülnek. Esetükben a halak gyors súlynövekedése a cél, ezért azokat medencésen, nagy tömegben tartják, és az állományt mesterségesen táplálják.

Természetvédelmi és ökológiai szempontból is jogosan elvárt követelmény, hogy ezekből a rendszerekből az elfolyó vízzel ne kerüljön ki a környezetbe a tárolt halak anyagcsere terméke, takarmánnyal telítődött víz, valamint egyéb más szennyező-forrás. Az ilyen rendszerben működő gazdaságok esetében emiatt kötelező a szennyezett víz visszatartása, és annak megfelelő tisztítása, valamint az esetlegesen okozott környezeti kár megfizetése, mégpedig a szennyező fizet elve alapján. Ez, egyébiránt a 2003-ban elfogadott, "LXXXIX. törvény a környezetterhelési díjról" előírása szerint kötelezvény hazánkban; a jogszabály három díjtípus fogalmát határozta meg: a levegőterhelési-, a vízterhelési-, valamint a talajterhelési-díj fogalmát.

A halászati szakemberek által a probléma megoldására javasolt megoldás: az intenzíven kezelt halastavakból egy ún. szűrőtóba kell vezetni a vizet, amit politultúrásan népesítenek, így extenzív halastóként funkcionálhat. Kérdés: ez vajon mennyire hatékony és alkalmazható módszer? Ugyanis a természetvédők azon a vélelmen vannak, hogy a szűrőtavak létrehozása elkerülhetetlen, de esetükben az extenzív haltelepítés nem elfogadható, legfeljebb csak a tenyésztési gyakorlat során "mellékhalként" keletkező piaci szempontból értéktelen fajokkal (pl. bodorka, sügér, vörösszárnyú keszeg).

Tógazdasági haltenyésztés

Extenzív módszerrel kezelt élőhelyek, ahol az elsődleges halfaj a ponty, bár - a pontyon túl - többnyire 3-4 halfaj található ezekben a tavakban, mégpedig nagy egyedszámban. Napjainkban nagyon fontos vizes élőhelyeknek tekintjük őket, lévén olyan természeti értékeket őriznek, amelyek védelme nem csak nemzeti, hanem európai érdek is; kontinensszerte Csehország után hazánkban található a legtöbb halastó. Egyes régiókban pedig csatornahálózatukkal, ökológiai folyosóként funkcionálva, lehetővé teszik a vízhez kötődő élővilág vándorlását.

Ugyanakkor az extenzív halastavak esetében szembesülünk a legtöbb megoldatlan konfliktus-helyzettel, ami a természetvédelmi elvárások és gazdálkodási érdekek különbözőségéből adódik. Mégis melyek a legsarkosabb kérdések, amelyek a természetvédelem és a gazdálkodó között felmerülnek?

- Vízkormányzási, tókaszálási, trágyázási korlátozások és tilalmak.

- A nádvágás, valamint a vízi- és parti vegetáció gyérítésének és/vagy irtásának idő- és térbeli megszorítása, illetve tiltása.

- Vízimadarak hal-, illetve takarmányfogyasztása.

- A Natura 2000-es besorolást kapott halastavak természetvédelmi támogatásának a hiánya.

Mindezek az elvárások a halastó tulajdonosának/kezelőjének tagadhatatlanul értékvesztést (hozamkiesést) okozhatnak, ami a jövőben nem elfogadható, így gondoskodni kell az említett értékvesztés pótlásáról. Ha jól tudom az ehhez szükséges jogi és közgazdasági környezetet és feltételrendszereket, valamint az ezekre épülő támogatási formákat (pl. pályázatokat stb.), napjainkra már tételesen kidolgozták a különféle szintű kormányzati intézkedések során. Ha így van, és valójában nem áll fenn olyan, pl. dotációs nehézség, ami hátráltathatná ezeket, akkor el kell érni, hogy alkalmazzák is azokat.

A jelenleg hatályos természetvédelmi törvény szerint akkor jár a gazdának kártérítés, ha az állam indokolatlanul rendelte el a természetvédelmi korlátozást, és e megfogalmazás is terheli a felek közötti kapcsolatot. Csakhogy megválaszolatlan kérdés: ez tulajdonképpen mit jelent? Ki és mi alapján vizsgálja meg, illetve dönti el, hogy mi indokolt és mi indokolatlan? Ha, tegyük fel, gazdálkodó vagyok, és az én területemen gazdálkodási korlátozást rendel el a természetvédelem, ami számomra jövedelem-veszteséget okoz, kihez fordulhatok, akitől korrekt vizsgálatot és döntést várhatok? Ha jól látom, csak azokhoz, akik eleve elrendelték a korlátozást. Ez pedig nem igazán jó megoldás.

És hát végül, de nem utoljára a halastavak vízminőségének kérdését is tisztázni kellene, amiről nem lehet eleget beszélni. Elvárják a tógazdaságoktól - egyébiránt joggal -, hogy az általuk kibocsátott víz milyen minőségű legyen. Azt azonban már nemigen veszik figyelembe, hogy a halastavak által befogadott vizeknek milyen a minősége, pedig nagyon sok tápláló vízforrás nem felel meg a tógazdasági követelményeknek sem, nemhogy az elvárt ökológiai és vízügyi paramétereknek. Ez így nem jó, mert a tógazda köteles a saját költségén megfelelő vízminőséget előállítani, míg azt nem várhatja, hogy az általa fogadott vizek esetében is ugyanilyen súllyal kérjék számon az illetékes hatóságok a vízminőséget. És a VKI VGT ebben az esetben nagyon is sokat tehet a konfliktus feloldása érdekében!

Horgászat

Napjainkban egyik legnépszerűbb szabadidős-tevékenysége a horgászat mind természetes vizeinknél, mind horgásztavakon. Természetvédelmi és ökológiai szempontból azonban korlátozások bevezetése indokolt, amelyet már a halászatról-horgászatról szóló törvény is részben megfogalmazott.

Tény, hogy a horgászat közkedveltsége és az egyre népszerűbb horgászturizmus komoly bevételi forrást jelent az állam számára, mégis indokolt elvárás, hogy mind a horgászati tevékenység, mind az ahhoz kapcsolódó kiegészítő tevékenységek nem járhatnak az élőhelyek leromlásával, az ott élő/előforduló természeti értékek visszaszorulásával és/vagy eltűnésével.

Mindezek miatt, elfogadva és támogatva a horgászat iránti egyre növekvő érdeklődést hazánkban, jogszabályban, illetve az azt kiegészítő FVM és/vagy FVM/KvVM közös rendeletekben részletesen meg kell határozni a következőket:

- A tilalmi időszakok és a méretkorlátozások egyértelmű szabályozását, valamint ezek szigorú betartásának és betartatásának feltételeit.

- Természetesvízi élőhelyeinknél a horgászati haltelepítések engedélyezési rendjét, valamint ezen élőhelyek vízi- és parti vegetációjának védelmét.

- A horgászati eszközök és módok használatának szabályait.

- Védett természetvédelmi területeknél horgászati tevékenység csak és kizárólag a természetvédelmi értékek prioritásának figyelembe vételével történhet.

Javaslatok a magyarországi halászati gazdasági ágazat fejlesztésére

Nagyon fontos, hogy a jövőben olyan fejlesztések és változások történjenek a magyar halászati ágazat teljes vertikumát átfogó intézkedések során, amelyek egyfelől képesek biztosítani a gazdasági fennmaradásukat (kiszámítható piac), az ágazathoz közvetlenül és/vagy közvetve kötődő emberek egzisztenciáját (napjainkban cca. 5000 ember él közvetlenül a halászatból), de összhangban vannak a kor természetvédelmi és ökológiai elvárásaival is (Natura 2000, Víz Keretirányelv stb.).

És bár jómagam nem vagyok halász, a vidravédelmi munka során szerzett tapasztalataim alapján - a teljesség igénye nélkül - a következő intézkedések meglétét látom elkerülhetetlennek, amelyek egyike-másika talán a VKI VGT során is említésre kerülhet.

- Napjaink pénzügyi és gazdasági válsággal terhelt időszakában az úgynevezett multifunkciós - magyarul: több lábon álló - halgazdálkodás erősödése kívánatos a halászati ágazatban: haltermelés, rekreáció, ökoturizmus, természetvédelem, horgászturizmus, tájesztétika stb.

- Az elvárt környezetvédelmi szempontokat szem előtt tartva a szükséges műszaki és technológiai fejlesztések támogatása elengedhetetlen mind uniós, mind nemzetgazdasági szinten.

- Országszerte új halastavak létrehozása, és az ehhez szükséges uniós és nemzeti támogatások előteremtése elengedhetetlen. De, pl. az árvízvédelemben, vagy a víztartalékok megőrzésében is rendkívül fontos szerepük lehet a halastavaknak.

- Szükséges megteremteni azokat a gazdasági, finanszírozási és jogszabályi feltételeket, amelyek megnyugtató módon képesek biztosítani a magyar halászati erőforrások fenntartását.

- Fontos, hogy a halászati ágazat versenyképességének megőrzésekor figyelemmel legyünk arra, hogy pl. a termelés-technológiák alkalmazása ne járjon környezetszennyezéssel. Így, pl. biztosítani szükséges a halfeldolgozók fejlesztésekor a szennyvíz elvezetése, a biológiailag lebomló szerves anyagok, valamint a veszélyes hulladékok kezelése megfeleljen a lehető legjobb technikai színvonalnak. Ugyanakkor azt is biztosítani szükséges, hogy a halfeldolgozókból kikerülő hulladék tárolása és kezelése megfelelő módon történjen.

- Törekedni kell arra, hogy a halászati ágazatban, ahol lehetséges alternatív energiaforrások kerüljenek felhasználásra (nap-, szél, geotermikus energia), illetve ezzel párhuzamosan ösztönözni kell a gazdákat a víztakarékos technológiák bevezetésére és a víztisztító rendszerek elterjesztésére és fejlesztésére.

- Az agrár-környezetgazdálkodási, valamint a Natura 2000 programban prioritást kell kapnia a vizes élőhelyek védelmének és támogatásának.

Kedves Kollégák! Kérem, ha a dolgozatban felvetett javaslatokkal egyetértenek, támogassák azok megvalósulását! Köszönöm!

2009/09/18 23:08 dr. Vásárhelyi Judit, Független Ökológiai Központ

A vízgyűjtő gazdálkodás önkormányzati, közösségi kérdései

Megjegyzések a VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁSI TERV-ről az önkormányzati tematikus megbeszélésre készülve

dr. Vásárhelyi Judit

Független Ökológiai Központ

Előre bocsátva, hogy nem vízügyi szakemberként, hanem két évtizede tájvédelemmel, térségfejlesztéssel és a hozzá kapcsolódó szemléletformálással és környezeti neveléssel foglalkozó civilként teszem megjegyzéseimet, természetesen méltányolom azt a hatalmas erőfeszítést és komplex szemléletet, amelyre szükség volt e kézirat összeállításához, és amelyet átfogóan szemlélni és értékelni csupán keveseknek adatik. Mégis, ha a hozzám közelálló vizek és a munkám által nyújtott helyismeret felől van lehetőségem a kézirattal kapcsolatban felvetéseket tenni, ezek a következők:

Ez PP?

A VKI közösségi, kollaboratív tervezéssel kapcsolatos elvárásait jól felsoroló rész miért "A közvélemény tájékoztatása" alcím alatt szerepel (371.o.)? E rész utolsó mondata (az egyetlen, amely nem az EU elvárásairól, hanem a magyarországi helyzetről szól): gyöngyszem. "Magyarországon, mint a fiatal demokráciákban általában, kevés tapasztalat áll rendelkezésre a társadalomnak a döntésekbe történő bevonására, ezért különös figyelmet kell szentelnünk a folyamatnak." És vége. Jobb volna, ha ez a mondat egy bekezdés első, kiinduló mondata volna. A vizet ... gondozzuk közösen? Vajon hogyan festene az az "intézkedési tábla", amely ebből indulna ki, és nem csak hatóságokat (no meg a MME-t) tüntetné föl aktornak? Ami a PP-t interakciónak tartaná? Vagy az alábbi volna az?

"Tájékoztatás, nyilvánosság (357.oldal)

A víztestek állapotára vonatkozó adatok közérdekűek, ennek alapján a víztestekre vonatkozó adatok (állapot, főbb terhelést okozók) nyilvánosságra hozatala szükséges mindenki számára könnyen elérhető és közérthető módon (pl. az ún. "naming and shaming" módszer alkalmazásával)."

Az ökológiai fenntarthatóság, klímavédelem, vízmegtartás féltése mint kiindulási alap általában gyengébb vagy hiányzik. Ez akkor is így van, ha egyes intézkedéseknél figyelmes ökológiai indoklást, érvelést látunk. A víztestek, stb. elé legalább egy humanista bekezdés jó volna, amely tájakba, emberek, falvak, családok, gyerekek közé helyezné el a vizeket. A mikroklíma részeként tekintené. Csak néhány mondat, amely holisztikusan próbálná felmutatni. De hiszen ott van. A víz élet.

Költség-hatékony, preventív vízvédelmi eszközök (a jogrend és jogérvényesítés után a jogkövető magatartás, a gazdaszemléletű takarékos szemlélet formálása, a közösség bevonása) kidomborítása, előtérbe hozatala hiányzik.

Megérné a mennyiségi és minőségi vízvédelem fogalmát a megelőzés felől külön kiemelve körüljárni. A megelőzés mindig okos, derék, erkölcsös dolog, de hasznos abból a szempontból is, hogy a VKI amúgy örvendetes céljait a társadalom megszólítása, bevonása nélkül nem lehet megvalósítani. Nem elegendő a közüzemi díjak emelésével kérni a hozzájárulásukat, mivel az uniós támogatással folyó csatornázási díjakkal a vízdíj olykor megháromszorozódik, az uniós elvekkel kompatibilis hulladéklerakás díja is várhatóan háromszoros lesz. A lakosság teherbírása véges. Akármilyen helyes ehhez még a vízkészlet-járulék formájában megfizettetni a környezethasználatot, aligha lehetséges. Meg kell teremteni az egyén, a család, az ( önkormányzat hatáskörében élő) közösség számára a takarékossághoz való természetbeni hozzájárulást is. Ennek módja több nemzedék egyidejű szemléletformálása (iskolai program, felnőttoktatás, népfőiskola, civil kampányok, stb .). A VKI jó alkalom arra, hogy a magyar nemzet környezetetikai szintjét emeljük, nemcsak a lakosságnak a zsebén keresztüli, mondjuk, késztetésével. És még fizetni is könnyebb, ha "közösen gondozzuk".

Igaz, a kézirat 231. oldalán olvashatjuk, hogy "A költség-hatékonyság komplex értékelésekor meghatározásra kerülnek az intézkedések, intézkedési csomagok összehasonlítható költségei, és a hatékonyság a különböző problémák megoldására. Itt a költség-hatékonyság nem egy mutatóban jelentkezik, hanem értékelni lehet az adott intézkedés különböző problémák megoldásában betöltött szerepét. Ezzel a módszertannal olyan kiválasztási folyamatot segítünk elő, ami nagymértékben elősegíti az intézkedések kombinálását, és annak nyomon követhetőségét, hogy egy-egy intézkedés mely problémák megoldásában játszik szerepet." Azonban a költség-hatékonyság elemzésekor olyan intézkedés, tevékenység nem játszik szerepet, amelyet a tervezők kihagynak. Lehet, hogy a kihagyott tevékenység hatékony, hatékonyabb, leghatékonyabb volna.

A klímabarát, avagy protektív javasolt megoldások között szóban a 313. oldalon felcsillan pl. olyan intézkedés említése, amely a háztartások takarékos vízfelhasználására irányulna. "Annak érdekében, hogy meg lehessen birkózni a vízhiánnyal és az aszállyal, elsőként azt kell elérni, hogy a gazdaság és a háztartások vízfelhasználása hatékony és takarékos legyen (lásd 8.4.1 és 8.4.2 fejezetekben bemutatott (FE1-3, FA1 intézkedéseket)." Azonban odalapozva megint csak hatósági intézkedésekre találunk, nem pedig az emberekre.

"(FA1) Felszín alatti víz használatok (vízkivételek és felszín alatti víz elvonással járó vízhasználatok) fenntartható megvalósítása igénybevételi korlátok figyelembevételével. Ahol az igénybevételi korlátok megállapítását a rendelkezésre álló információk jelenleg nem teszik lehetővé, ezt 2012. december 31-ig kell pótolni. Ehhez megfelelő részletességű vízföldtani modellekre van szükség." Stb. (309. old.)

A vízgyűjtők nem közösségek lakóhelyén, életterén folynak át, hanem fogyasztók között. "A működtetést (beleértve a pótlásokat és rekonstrukciókat) a fogyasztók finanszírozzák a díjon keresztül." Stb.

Az illegális vízkivételek visszaszorítása terén is volna mit tenni a fenntarthatóságért tanulásnak. "Az engedély és ellenőrzés nélkül készített nagy számú ásott és fúrt kút (pl. hőszivattyú) veszélyforrásával. Indokolt lenne felmérést készíteni a jelenlegi helyzetről (kútkataszter), ismeretterjesztő kampányt kezdeményezni az illegálisan létesített kutak, mint potenciális szennyező források tárgyában." A 318. oldalon ezt el is ismeri a kézirat, mégis, nincsen "boldog vége" a gondolatmenetnek. Hiába indokolt, nincsen oktatásra, környezeti nevelésre, felnőttoktatásra, fenntarthatóságért tanulásra vonatkozó javasolt intézkedés.

"Egyéb, a vizek szennyezését megelőző intézkedések

A szennyezést megelőző intézkedések csak áttételesen és várhatóan kis mértékben hathatnak a védett területek állapotára." 340. oldal. És utána:

-"IP17: Átfogó intézkedések

Az átfogó intézkedések mint tudatformáló és terhelést, károsodást megelőző hatásuk által igen áttételesen és várhatóan kis mértékben hathatnak a védett területek állapotára."

A kézirat nem sok reményt fűz a prevencióhoz, amelyet még akkor sem volna szabad feladni, ha eddig kevés volt az ilyen tevékenység megtérülése. Ezek a kérdések összefüggenek - kérem, ne nevessenek ki - a társadalmi kohézióval és a lelki egészséggel is, egymással kölcsönhatásban. Sikeres esetén kettős a haszon. Nem volna szabad feladni, újra és újra meg kellene próbálni a közösségfejlesztéssel összekapcsolni a vízvédelmi tevékenységet.

Csapadékelvezetés vagy lakóhelyünk vízmegtartó képességének közös őrzése

(ad notam idegenforgalom avagy vendégéjszaka?). Örvendetes az alábbiakat olvasni:

"A vízkészletekkel való gazdálkodás (331.old.tól)

Meglévő vízkészleteinkkel a jövőben lényegesen takarékosabban és előrelátóbban kell gazdálkodnunk. Azokban az időszakokban amikor többlettel rendelkezünk, nem automatikusan elvezetéssel, hanem a lehetőség szerinti maximális visszatartással kell élni. A belvizek kezelése ma gyakran ellentmond a környezeti adottságokhoz való alkalmazkodásnak és a készletekkel való fenntartható gazdálkodásnak. A tavaszi belvizeket elvezetése, majd az aszályos időszakban az elvezett mennyiségek visszakormányzása nem csak gazdálkodási, hanem az érintett természeti értékek fennmaradását is..."

Víz közbirtokosság - gondolatkísérlet

Létezik ilyen a világban, sikeres. A Balaton részvízgyűjtő konzultációs anyagának vitáján is felvetődött, a Káli-medencéből. Kikényszerítés helyett gazdamód felelősség vállalás, üzlet helyett autonómia. Ehelyett: "Víziközművek árszabályozásának megalkotása (355. old)

Szükséges olyan szabályozás megalkotása, amely a kialakítandó felügyeleti és árképzési rendszer által várhatóan kikényszeríti a szükséges szervezeti átalakulásokat, a hatékonyságjavulást, és megakadályozza a forráskivonást és keresztfinanszírozást, megteremti a stabil színvonalas gazdálkodás pénzügyi alapjait a költségmegtérülés lehetőségét. Az árakban érvényesíteni kell legalább az amortizációs költségeket, illetve a pótláshoz szükséges fedezetet, a vízbázisvédelem költségeit, biztosítani kell a szolgáltatás pénzügyi fenntarthatóságát. Törekedni kell a fogyasztók közötti indokolatlan megkülönböztetések megszüntetésére. Ugyanakkor a szociálisan rászorulók számára megfelelő kompenzációs lehetőségeket kell kialakítani."

A fentiekkel összefüggésben - friss tapasztalatok alapján - megkérdőjelezem ennek a bekezdésnek az igazságát:

"315. old. Az Ivóvízminőség-javító Program végrehajtása során arra is figyelemmel kell lenni, hogy a technológiai fejlesztésére szoruló kis vízművek helyett sok szempontból előnyösebb megoldás lenne a nagyobb vízműtelepek és a regionális ellátórendszerek fejlesztése. A kis vízművek bonyolult technológiával csak megbízhatatlanul és drágán üzemeltethetők, ráadásul lényegesen érzékenyebbek a rendelkezésre álló készleteknek az éghajlatváltozás miatt várható csökkenésére. Ahol ilyen elemzések történtek, általában az volt a tapasztalat, hogy a kistérségi, illetve meglévő regionális rendszerekhez történő csatlakozás bizonyult kedvezőbbnek... "

A "tegnap" megépített betonzónás, nagyobb ("előnyösebb") átláthatatlanul méregdrága szennyvízcsatorna rendszerről az önkormányzati tematikus találkozón hallottam, hogy lehet, hogy kár volt, felesleges a kistelepülésekre kényszeríteni. Persze, aki nem bírja fizetni, arra jó a faluközösség - vagy a társasház -, hogy "kompenzálja". "Ma" éppen a hulladéklerakás regionális rendszere lesz sokkal költségesebb számunkra, próbáljuk kitalálni, elterjeszteni a falusi komposztálást. "Holnap" pedig egy következő nagyobb szolgáltatás rendszer. Bizony, alternatívák is elkelnének a tervezés során.

Az optimális decentralizálás, átláthatóság, az optimális autonómia és a szubszidiaritás híveként jegyzem szerény véleményem.

2009/09/25 11:22 Hajósy Adrienne

Háttéranyag a monitoring problémáiról a konzorcium vezetői és a zöldek szeptember 25-i megbeszélésére

A MONITORING PROBLÉMÁI A VÍZGYŰJTŐ-GAZDÁLKODÁS TERVÉBEN

BEVEZETÉS

A megalapozott tervezés időben elkülönülő tevékenységei az alábbi séma szerint épülnek föl:

1. terepi mérések

2. adatbázis

3. állapotértékelés

4. megvalósítandó cél

5. terv

A teendők egymásutánja tükrözi, hogy terepi ismeretek nélkül nem készíthető megalapozott terv.

A VKI új szemlélet bevezetésére kötelezi a tevékenység szereplőit: "A VKI filozófiájának megfelelően, amely az ökológiai állapotra helyezi a hangsúlyt, a mennyiségi monitoring keretében a biológiai elemekre hatással lévő hidrológiai és morfológiai elemeket kell vizsgálni." [Országos terv]

PROBLÉMÁK

A jelen vízgyűjtő-gazdálkodás tervezés egyeztető fórumainak előadói sokszor hangsúlyozták azt a sajnálatos körülményt, hogy nincs elegendő monitoring adat, sok víztest esetén ezért a minősítést nem lehetett elvégezni.

A jelen dolgozat a biológiai elemek méréseiről kísérel meg - vázlatosan - információkat összeállítani. Sajnálatos körülmény, hogy az Országos tervben forrásként megadott okir.kvvm.hu/fevi honlapon csak egy google stílusú térkép található, monitoring adat egy sem.

Ugyancsak sajnálatos, hogy a terv mellékleteiben, a monitoring pontok sokoszlopos táblázataiból hiányzik a mérések számát és időpontját feltüntető oszlop.

A felszíni vizek biológiai adatainak méréseiről az alábbi megállapítások gyűjthetők ki az Országos tervből:

"A természetes vízfolyás víztestekre mind az öt élőlénycsoport esetében történt minősítés. Összesen 658 minősítési eredmény állt rendelkezésre az öt élőlénycsoportból a 393 természetes állapotú vízfolyás víztestre. Csupán 7 vízfolyás esetében volt mérési adat mind az öt élőlénycsoportra, 100 víztestre (a víztestek 25%-ra) viszont egyáltalán nem állt rendelkezésre semmilyen minősítésre alkalmas biológiai felmérési eredmény."

"145 mesterséges vízfolyás víztestből 58-ra készült biológiai minősítés."

"A fenti megfontolásokkal összesen 584 vízfolyás víztestre (67 %) áll rendelkezésre ökológiai minősítés. Ennek azonban csak alig több mint felénél (331 víztest) elfogadható (a hármas fokozatú skálán legalább 2-es) az osztályba sorolás megbízhatósága."

A mérések időpontjára vonatkozóan nincs az Országos tervben megbízható támpont.

A Padisák Judit nevével fémjelzett ECOSURV projekt keretében 2005-ben 374 ponton végeztek teljes körű felmérést, az adatbázist és az állapotértékelést tartalmazó dolgozat az interneten is hozzáférhető. Ez a felmérés tehát egy négy-öt évvel ezelőtti állapotot tükröz.

A 2005. március 22.-ei határidővel előírt Jelentés a Duna vízgyűjtőkerület magyarországi területének jellemzőiről, az emberi tevékenységek környezeti hatásairól és a vízhasználatok gazdasági elemzéséről szerint: "A 2005. során lebonyolított PHARE projekt a hazai felszíni vizeink ökológiai állapotának becsléséhez várhatóan számos teljesen új alapadatot biztosít. Ezek segítségével kell azt a 2006-ra vonatkozó részletes programot összeállítanunk, amely a feltáró monitoringhoz alapadatokat szolgáltat."

A programok elkészültek: "A Víz Keretirányelv előírásai szerinti monitoring 2007-től működik hazánkban." [Országos terv]

A 2005-öt követő időszak méréseinek számára, komponenskörére és időpontjára vonatkozóan nem tartalmaz kielégítő információkat az Országos terv. A 4-1 térképmelléklet szerint 2008-ban expedíciós jelleggel hidromorfológiai és makrofita felmérést végeztek a kijelölt monitoring-pontok egy részén.

JAVASLATOK

1. A VKI szerinti monitoring adatbázisát az ECOSURV projekthez hasonló összeállításban hozzák nyilvánosságra, még a vízgyűjtő-gazdálkodási terv véglegesítése előtt.

2. Csak azokat a víztesteket minősítsék a jelen ciklusban, amelyekre vonatkozóan elegendő monitoring adat van.

3. Terv - a jelen ciklusban - csak a minősített víztestekre készüljön.

4. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésben a vízgazdálkodás mellett más szakterületek széles körének lenne tennivalója. E szakterületeket egyenrangú partnerként szükséges bevonni a mérésekbe, adatbázis-építésbe és az állapotértékelésbe, hasonlóan az ECOSURV projekthez. (Tájékoztatásul: az ECOSURV projekt költsége 1 millió euro volt.)

Budapest, 2009. szeptember 25.

Összeállította: Hajósy Adrienne, a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezést végző konzorcium és a civil zöldek megbeszélésére

2009/11/04 16:36 Balogh Judit, Fauna Alapítvány

Balogh Judit, Fauna Alapítvány, a Környezet- és Természetvédő Szervezetek Országos Találkozójának VKI-delegáltja véleménye

A VKI hazai végrehajtásával és a VGT-vel kapcsolatos észrevételek

Az Európai Unió első ökológiai szemléletű irányelve a VKI 2000-től az EU-hoz csatlakozni szándékozó országokra is kötelező érvényű volt.

Irányítási szándék plusz idő hiányában a VKI hazai végrehajtásának késlekedése és a nem-kellően széleskörű szakmai és társadalmi bevonás miatt az elkészült szakmai dokumentáció:

- túlméretezetten epikus, emiatt nehezen áttekinthető;

- adathiány miatt koncepcionálisan értelmezhetetlen - saját bevallása szerint is;

- továbbá nem tükrözi az EU-által beruházási forrásokkal támogatott modern rendszerökológiai és komplex erőforrás-gazdálkodási szemléletet.

Az alap-adatok hiánya miatt konstruktív és számszerűen alátámasztható szakmai javaslatokra így nincs lehetőség. A "Magyarázom a bizonyítványomat" stilusú hazai VKI-teljesítéssel szemben, jelenleg - a tervek szintjén is - a gazdasági lobbik korlátlan tevékenységének biztosítását tapasztaljuk, nem pedig a helyi lakosság és ezzel a Föld vízkészleteinek megóvását. Így pl. a Duna-meder mélyítését tervezők figyelmen kívül hagyják a lakosság ivóvízkészletének veszélyeztetését.

VKI-VGT fejlesztési javaslataink a hazai és EU-s VKI irányítók felé:

1. A "csővégi" szemlélet helyett, a jövőben vízkörforgás szemléletű komplex vízvédelem szükséges, amely a rendszerökológiai erőforrás-gazdálkodást is megvalósítja.

2. Kerüljön be a VKI-ba a források számbavétele és védelme.

3. Az interkalibrálás lehetséges torzító hatásait kutatni kellene.

4. A kémiai méréseket végző automata monitoring-hálózat, valamint az ökológiai és műholdas megfigyelések összegzése adna biztonságosabb támpontot a hazai és nemzetközi vízszennyezések megelőzésére, illetve a "szennyező fizet"-elv érvényesítésére.

Végül ismét felhívjuk a figyelmet arra, hogy a VKI és VGT szakmai anyagának hatalmas terjedelme miatt, az eredményes - és ezáltal konfliktus megelőző - társadalmi egyeztetés a határmentén kétoldalú és regionálisan szervezett, többnapos közös műhelymunkákkal lett volna megoldható.

Budapest, 2009. október 29.

Balogh Judit Anikó

elnök / Fauna Alapítvány

a Környezet- és Természetvédő Szervezetek Országos Találkozójának VKI-delegáltja

2009/11/16 17:30 Cselószki Tamás, E-misszió Egyesület

Tájhasználat váltás, a vizek megtartása

Az alábbi vélemény nagy mértékben átfed a Tisza részvízgyűjtőre írt, hasonló című véleménnyel, ám a tárgyalt hiányosság az országos terv szintjén is érvényes és jelentős, ezért fogalmazzuk meg itt is.

A vízvisszatartás és a vízkészletekkel való mennyiségi gazdálkodás a VKI fő célkitűzései közé tartoznak. Ezeket a célokat különösen indokolttá teszik a szélsőségessé váló időjárási viszonyok és vízjárások (árvizek, belvizek és aszályok váltakozása). A jelenlegi, vizek gyors levezetését szorgalmazó rendszert tehát időszerű felváltani a vizek visszatartásával, ahogyan az anyag erre sok helyen utal is. Ennek az újszerű szemléletnek hazánkban a Tisza folyóra kidolgozott Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése (VTT) program lett volna a kerete, esélye. A Tisza részvízgyűjtő VGT foglalkozik is a VTT-vel, ám megállapításai, utalásai idejétmúltak, illetve helytelenek, míg az országos terv még kis terjedelemben sem tárgyalja a VTT-t. A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése program nem érte el eredeti komplex célkitűzéseit, aminek az országos vízgyűjtő gazdálkodási tervezés szempontjából az üzenete, hogy hazánkban ma nincs a vízvisszatartásra és a folyók menti tájhasználat váltásra szándék a szakmai vezetés (FVM, KvVM) részéről. Meggyőződésünk, hogy egy ilyen koncepció és helyes gyakorlat elindítását nem a gazdálkodóktól kell várni. Ezt - ha a jelentőségét belátja - az illetékes szaktárcáknak kell kezdeményeznie, mellé téve mindazt az ösztönzést, segítséget és népszerűsítést, amit egy tájhasználat váltás megkövetel.

Az alábbiakban néhány konkrét észrevétel.

A 9. pont "Kapcsolódó programok és tervek" fejezet úgy fogalmaz (354. oldal), hogy "folytatódik a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésének megvalósítása", holott a VTT program eredeti szakmai tartalmával ma már nem létezik.

Az eredetileg elfogadott szakmai tartalom alatt a 1107/2003 (11.05) Kormány határozatot és az annak hátteréül szolgáló, a VÁTI Kht. által készített szakmai programot értjük. A VTT ugyanakkor mára elvesztette eredeti komplexitását, árvízvédelmi programmá egyszerűsödött. Tekintve, hogy a VTT a tájhasználat váltás és vízvisszatartás egyik legjelentősebb hazai példája lehetett volna, ezért ezt a lényeges változást az országos VGT-ben szerintünk alapvető fontosságú kitárgyalni, hiszen az így elszalasztott lehetőség nem mindennapi.

Szintén a 9. fejezetben a terv úgy utal a VTT-re, mintha az aszály problémája kezelésének egyik fontos eszköze volna (360. oldal). A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése program ma már csupán árvízvédelmi program, ezért nem illene számba venni az aszály enyhítése kapcsán.

A VTT program jelenleg nélkülözi a komplexitást, különösen a tájhasználat váltásra annak idején 2003-ban javasolt program elemeket. A tájhasználat váltás nem indult el, sőt még az arra irányuló törekvések is elakadtak évekkel ezelőtt. Ahogyan alább arra kitérünk, jelenleg éppen az eredeti célkitűzésekkel ellentétes értelmű törvénymódosítás (2004. évi LXVII. törvény) van előkészítés alatt.

Az országos terv több pontban, és intézkedések szintjén is foglalkozik a vízvisszatartással, ami helyes, és ma véleményünk szerint szakmai minimum. Érthetetlen tehát, hogy miért nem tesz említést egy országos program (a VTT) kudarcáról azzal kapcsolatban, hogy ártéri öblözet szinten elindítson szabályozott vízkivezetésre és vízvisszatartásra épülő tájhasználatot.

A VTT hivatkozása az országos VGT-ben ezért kiegészítést kíván, számot adva a valóságról, az eredeti célkitűzésekkel ellentétes jelenlegi tendenciákról, és ennek ismeretében a javasolt, VKI által megkívánt korrekcióról, intézkedésekről.

Az árvízi vésztározók

Eddig a cigándi árvízi vésztározó készült el olyan formában, hogy ahhoz kapcsolódik egy tájgazdálkodási mintaterület, valamint a tározó kialakítása lehetővé teszi a rendszeres, évenkénti vízkivezetést a vésztározó funkción felül. Ezen felül készülnek a beregi vésztározó tervei, melyek szintén tartalmazzák a rendszeres vízkivezetést lehetővé tevő műtárgyakat.

Ezekben az egykor víz járta, Tisza menti ártéri öblözetekben fontos lett volna kellő támogatás, előkészítés, népszerűsítés és képzés mellett valóban elérni a minél teljesebb tájhasználat váltást. Az "ártér reaktiválás szabályozott vízkivezetéssel" beépítése a VTT program egyik jelentős szemléletbeli váltása volt. Mára azonban látszik, hogy a gazdálkodók nem kapták meg azt a támogatást, tájékoztatást és szemléletformálást, ami ehhez a tájhasználat váltáshoz szükséges lett volna. Ennek legfontosabb oka tapasztalataink alapján a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) hozzáállása az újjáélesztett (VTT) árterek tájhasználat váltásának kérdéséhez. A minisztérium nem tett lépéseket annak érdekében, hogy a tájhasználat váltáshoz kedvet csináljon az érintett területeken.

Az ártéri tájgazdálkodás ügye tehát rosszul áll hazánkban, ezt fontos volna megemlíteni, hiszen egy fontos lehetőséget szalasztunk el, amely a VKI szempontjából is pótolhatatlan.

Kérdéses, hogy az árvízi víztöbbletek szabályozott kivezetése és visszatartása nélkül megvalósítható-e hazánkban a készletekkel való kívánatos mennyiségi gazdálkodás, a folyók menti kistájak jó ökológiai állapotának megőrzése és a mezőgazdaság vízhiányának kezelése.

Javasoljuk ezért, hogy az országos VGT térjen ki erre a problémára és tegyen határozott javaslatot a VTT eredeti, 2003-ban tervezett komplex megvalósítására, a Tisza menti árterek újjáélesztésére szabályozott vízkivezetéssel.

A tájhasználat váltás kudarca

Az anyag szemlélete is tükrözi azt a felismerést, hogy a védett területek védelme nehezen biztosítható az azokat körülvevő és azokra hatással levő mezőgazdasági területek megfelelő, természetközeli használata nélkül. A mezőgazdaság környezeti terhelésének csökkentése természetesen a vizeink jó állapotának is egyik alapfeltétele. A tájhasználat, illetve művelési ág váltás ezért vizeink minőségének és ökológiai állapota védelmének egyik legfontosabb, a problémák okaira ható eszköze.

Ahogyan arra fentebb utaltunk, az FVM kompetenciájába tartozik ennek a tájhasználat váltásnak a serkentése a támogatás politika, a tájékoztatás és a népszerűsítés eszközein keresztül. Meggyőződésünk, hogy ezzel a felelősségével a szakminisztérium nem élt, és jelenleg sem látható ennek a káros tendenciának a megváltozása.

A tájhasználat váltás ügyének elszabotálása különösen látványos volt az első elkészült VTT tározó, a cigándi tározó területén, ahol végig a beruházás megvalósításának 4 (!) éve alatt egyetlen gazdálkodói egyeztetés, felkészítés sem történt. Ezt a hiányosságot a beruházó VKKI sem igyekezett orvosolni. Az ártéri tájgazdálkodásra a tározó területén és a kapcsolódó tájgazdálkodási mintaterületen jelenleg a gazdálkodók részéről nincs jelentős igény, ám ezen a történtek ismeretében nem is lehet csodálkozni.

Napjaink aktualitása a VTT törvény módosításának egyik javaslata, amely a VTT tározó területeken az eddig érvényben lévő, és az intenzív művelésre vonatkozó korlátozásokat feloldja. Ennek értelmében bármilyen művelési mód és vegyszer használat jogosult lenne támogatásra éppen úgy mint a tározókon kívüli területek. Ezzel a módosítással eltávolítjuk a tájhasználat váltás ösztönzését, azaz megadjuk a kegyelemdöfést az eredeti, komplex VTT koncepciónak, melyben - ha nem is tökéletes szakmai koncepció alapján - a Tisza menti tájhasználat váltás komoly szerepet és esélyt kapott. Ez a módosítás véleményünk szerint ellentétes a VKI szemléletével és a konkrét szennyezések veszélyei okán veszélyezteteti annak megvalósítását.

A VKI megvalósítása apropóján kérjük a hazai agrár-környezetvédelmi csomagok - különösen a vizes élőhelyekre vonatkozóak - felülvizsgálatát, megfeleltetését a VKI célkitűzéseinek. Ez érintheti a tájhasználat váltásra kínált kifizetések mértékét, a tájékoztatást és a népszerűsítést egyaránt. Egy ilyen irányú szemléletváltás nélkül a VKI számos célkitűzése, elsősorban a tájhasználat váltást feltételező célkitűzések egyszerűen irreálisak lesznek.

Vásárhelyi Terv - VKI röviden

A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése és a VKI célkitűzések kapcsolatáról

A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése (VTT) jelenlegi állapotában árvízvédelmi programmá csupaszodott, így tartalmilag nem illeszkedik a VKI célkitűzéseihez. Kérdés, hogy így mi indokolja mégis a VTT szerepeltetését a tervezési anyagokban?

(Az előző megállapítás alól a jelenleg előkészítés alatt áll tározók közül csak a beregi lehet kivétel, ahol a műszaki terv része a vízpótlás rendszere, de egyrészt az eddigi VTT tapasztalatok nem sok jót ígérnek itt sem, másrészt a tervek nem a beregi tározót emelik ki, hanem a VTT-t általában említik, mint releváns programot.)

Megjegyezzük, hogy az árvízvédelem és a vízpótlás, vízgazdálkodás ügye egyébként - normális esetben - teljesen összetartozók, tehát egy helyes szemlélet szerint a VG tervekben szerepelhetne árvízvédelem is, különösen, ha azt komplex módon, a veszélyes víztöbbletek kivezetésével, visszatartásával és az ehhez alkalmazkodó tájhasználat kialakításával képzeljük el.

Fentiek miatt természetesen nem annak örülnénk, ha a VTT kikerülne a tervezési anyagokból, hanem ha az illetékes szaktárcák komolyan vennék azt, és elindulhatna a Tisza menti ártéri öblözetek újjáélesztése, valamint a természeti adottságokhoz igazodó tájhasználat váltás. Az ilyen újjáélesztett, vízpótolt árterek a mainál lényegesen nagyobb sokféleséget (mozaikos tájszerkezet) és több élőhelyet hoznának létre, valamint jóval magasabb természeti értéket képviselnének a mezőgazdasági haszonvételek fenntartása mellett is.

Cselószki Tamás

E-misszió Egyesület

cselo@t-online.hu

2009/11/18 13:40 Holocén Természetvédelmi Egyesület

Országos vízgyűjtő-gazdálkodási terv véleményezése

Általános megjegyzések

A Holocén Természetvédelmi Egyesület munkatársai véleményük kialakítása előtt áttanulmányozták az ÉKÖVIZIG működési területéhez tartozó összes vízgyűjtő alegységre készült tervet, (2-4. Bodrogköz; 2-8. Tokaj- Hegyalja; 2-9. Sajó a Bódvával; 2-7. Hernád- Takta; 2-8. Bükk- és Borsodi Mezőség; 2-11. Tarna) illetve a Tisza részvízgyűjtőre készült terv bizonyos fejezeteit.

A fentiek alapján kijelentjük, hogy a különböző szintű tervek nem épülnek egymásra. Semmi értelmét nem látjuk az alegységre készített terveknek, hiszen az azokban szereplő adatok -releváns adatok hiányában - sokszor nem az aktuális alegységre vonatkoznak, hanem esetenként, megyei, regionális vagy országos információkat, tendenciákat közölnek ezzel akaratlanul is félrevezetik az alegységi tervek olvasóit. Nem beszélve arról a tényről, hogy az általunk átnézett alegységi színtű munkákban bizonyíthatóan téves adatok is találhatók. Ezeket az alegységekről készült véleményünkben jeleztük.

Számunkra úgy tűnik, hogy a három tervezési szint egyidőben készült, így nem érvényesülhetett a munkákban egységesen a vízgyűjtő-szemlélet.

A munkák különálló víztestekkel foglakoznak, víztestekre javasolnak intézkedési programokat, ám ezek együttes hatásai teljesen átláthatatlanok.

A tervek átolvasása alapján javasoljuk a "vízgyűjtő-gazdálkodási terv" elnevezés helyett a "vízgyűjtő-gazdálkodási keretterv vagy koncepció"használatát. Tudjuk, hogy ez jogszabályi változásokat is megkövetel, de a társadalom számára az érvényben lévő elnevezés félrevezető.

A tervre elmondható, hogy hagyományos szemléletű, ez annak köszönhető, hogy túlnyomórészt vízügyi szakemberek által készült. A dokumentum témájának interdiszciplináris mivoltát figyelembe véve, nagyobb szerepet kelletett volna kapniuk a készítés során a társadalom- és természettudomány különböző szakterületein dolgozó szakembereknek (pl.: terület- és településfejlesztés, vidékfejlesztés, ökológia, agrárium stb.).

Az ökológiai szempontok csak nyomokban jelennek meg a terjedelmes esetenként terjengős munkában. A vízvisszatartás, a megfelelő tájhasználat, a tartamos vagy fenntartható vízhasználatok sem szerepelnek kellő súllyal az anyagban.

Az intézkedési programban leírtak konkrét tervezéséhez és majdani kivitelezéséhez elengedhetetlen a megfelelő pénzügyi források hozzárendelése. Ez azt jelenti, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Terv releváns programjai (KEOP, ROP-ok) mellett más programokban is elérhető forrásokat kellene biztosítani a VKI végrehajtása számára. A tervnek feladata lenne az egyéb források "VKI- szemléletű" harmonizációja.

A terv nem foglakozik kellő mértékben a határon túli vízminőségi és- mennyiségi problémákkal. Ez a tény számunkra elfogadhatatlan annak ismeretében, hogy folyóvizeink 95%-a határainkról túlról érkezik.

A klímaváltozás már bizonyított tényének ismeretében érthetetlen "a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése" program mellőzése. Ezt súlyos hibának tartjuk.

Konkrét észrevételek, javaslatok

1. 3. 3 Határvízi kapcsolatok

Tekintettel az ország medence jellegére és a klímaváltozás okozta problémákra, javasoljuk, hogy a terv kezdeményezze a kétoldalú határvízi egyezmények felülvizsgálatát (Ausztria: 1959. évi 32. törvényerejű rendelet; Szlovákia: 55/1978 (XII. 10.) MT rendelet; Ukrajna: 117/1999 (VII. 06.) Korm. rendelet; Románia: 196/2004. (VI. 21.) Korm. rendelet; Szerbia: Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság Kormánya között a vízgazdálkodási kérdések tárgyában (1955); Horvátország: 127/1996. (VII. 25.) Korm. rendelet; Szlovénia: 41/2001. (III. 14.) Korm. rendelet ).

Szerintünk azért fontos, mert ezek a régen aláírt dokumentumok nem felelnek meg a kor követelményeinek. Ezek korszerűsítése segíthetné a Határvízi Bizottságok esetenként nehézkes munkáját.

3. 5 Halas vizek

A halászatra/horgászatra jogosultaknak 5 évente Halgazdálkodási tervet kell benyújtaniuk az MGSZH-hoz, mint eljáró hatósághoz. Ezek jóváhagyásához természetvédelmi szakhatóságként bevonásra kerülnek a Zöld Hatóságok. A 2009. március 1- től hatályba lépett jogszabályi változások (274/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 43/H. § (2) bek.) szűkítették a természetvédelemi hatóság hatáskörét a halgazdálkodási tervek véleményezése tekintetében, azaz csak országos jelentőségű védett természeti területen és természeti területen járhat el szakhatóságként. Natura 2000 területen nem, holott vizeink nem kis hányada, része a Natura 2000 hálózatnak, és természetvédelmi szempontból komoly jelentősséggel bír, hogy milyen halfajok állományai kerülnek telepítésre az egyes vizekbe. Kérjük, hogy a terv kezdeményezze, hogy a fent említett rendeletbe kerüljenek be a Natura 2000 területek is.

9. Kapcsolódó programok és tervek

A fejezet Nemzeti Környezetvédelmi Programmal (NKP III) foglalkozó részét javasoljuk kibővíteni a lentebbi gondolatokkal.

A majdan készülő tervek fejlesztések, beruházások szempontjából fontos, hogy az egyedi települési környezetvédelmi programok is tartalmazzák a VGT-k releváns intézkedési terveit. Ezen tény óriási a jelentőséggel bír, hiszen jelenleg az országban szinte leállt a KVP-k felülvizsgálata. Ennek oka, hogy nincs a települések számára erre a célra felhasználható forrás és a Zöld Hatóság, sem kötelezi őket az aktuális, 2 évenkénti felülvizsgálat megtételére.

Miskolc, 2009-11-18

Holocén Természetvédelmi Egyesület

holocen@holocen.hu

2009/11/18 13:41 Reflex Környezetvédő Egyesület

A Reflex Környezetvédő Egyesület javaslata az Országos Terv kiegészítésére

A Reflex a Víz keretirányelv bevezetésének kezdete óta szeretné elérni, hogy a Duna 1992. évi jogellenes elterelésével összefüggő vízgazdálkodási, környezet- és természetvédelmi kérdések, valamint a helyzet rendezése érdekében tehető lépések jelentőségükhöz méltó módon jelenjenek meg a készülő anyagokban.

A "Jelentés Magyarország jelentős vízgazdálkodási kérdéseiről" (dr. Ijjas István és szerzőtársai, Budapest, 2008. november 28.) című anyagban például csak az alábbi egyetlen mondat szerepel:

"Jelentős vízgazdálkodási kérdés számunkra az, hogy kevesebb víz jut a szigetközi Dunába, fele annyi lebegtetett hordalék érkezik a Dunán és a Dráván, mint korábban, és emiatt hosszú szakaszokon mélyül a meder és károsodik az élővilág."

Talán az elmúlt évek számos javaslata és vitája is közrejátszott abban, hogy a Duna elterelésének problémája a szigetközi alrégió és a Duna részvízgyűjtő tervezési anyagokban méltóbb módon, hosszabb szöveggel jelenik meg. (Azt változatlanul hiányoljuk, hogy a hágai ítélet és a tárgyalási folyamat nincs említve.)

Ugyanakkor az Országos tervben nem szerepelnek a Duna elterelésére vonatkozó szövegrészek. Ezért kérjük, hogy a Duna részvízgyűjtő tervben szereplő szövegek kerüljenek be az Országos tervbe. Kérésünket alátámasztja, hogy a Duna részvízgyűjtő terv és az Országos terv sok oldalon keresztül tartalmaz azonos szövegeket, sokkal kevésbé lényeges kérdésekről.

Győr, 2009. november 18.

Hajósy Adrienne - Lajtmann József

2009/11/18 14:08 Kontos Tivadar, Nimfea Természetvédelmi Egyesület

Az országos Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv kéziratának véleményezése természetvédelmi és halfaunisztikai szempontok szerint

Az Európai Unió Víz Keretirányelve is kimondja, hogy a vizek ökológiai állapotának értékelésénél megkerülhetetlen a halfajok vizsgálata, mivel a halak igen jelentős indikátor szervezetek. A halak állományai - mint a vízi táplálékpiramis csúcsán lévő élőlények - kiválóan tükrözik a vizekben élő egyéb élőlénycsoportok állapotát, életfeltételeit is. A különböző halfajok élőhelyekkel szemben támasztott feltételei rendkívül változatosak, ezért az élőhelyben és a vízminőségben bekövetkezett változásokat is szinte azonnal jelzik.

Az egyik ilyen, napjainkban jellemző veszélyeztető tényező a természetes folyóvizeken (elsősorban Tisza, Duna, Dráva, Mura) történő kavicsbányászat, melynek teljes körű tiltását javasoljuk. A kavicskitermelés következtében az áramlási- és oxigénviszonyok általában jelentősen megváltoznak, amelyet az ilyen élőhelyeken élő, gyakran magas oxigénigényű és szűktűrésű fajok nem tudnak tolerálni. Ezeken az élőhelyeken az esetek nagy részében számos védett és fokozottan védett halfaj megtalálható.

A folyógazdálkodásnak sokszor hallható célja a hajózás zavartalanságának biztosítása. Ennek megvalósítása a tervek szerint nemegyszer medermélyítésekkel történne. Néha felröppennek hírek a pl. a Felső-Tisza hajózhatóvá tételének szándékáról is, mely a folyó jellegébe történő durva beavatkozással, szintén a meder átalakításával, mélyítésével terveznek. A hajózás elősegítését mederkotrásokkal megvalósítani tervezett tevékenységeket, mint a folyók élővilágát komolyan veszélyeztető beavatkozásokat jelentősen korlátozni kell. A vízgyűjtő-gazdálkodási terveknek tartalmaznia kell a folyók élőlények számára megfelelő, hosszanti átjárhatóságának terveit, az időbeni ütemezésekkel együtt. A folyókon található műtárgyak üzemeltetése során jelentős vízszintigadozás a halak, kétéltűek szaporodási (febr. 15 - május 30-ig) időszakban lehetőleg ne történjen. A természetes vizeinken található műtárgyak és egyéb vízügyi létesítmények engedélyezési eljárásaiban a vízügyi igazgatóságok részére vízjogi kötelezési eljárásokban elő kell írni a halfajok igényeinek megfelelő típusú hallépcsők megépítését.

A vízgyűjtő gazdálkodás tervezési folyamatok kiemelt fontosságú gazdálkodási feladatként említik a természetközeli folyó és patakszabályozásokat, holtágrehabilitációkat, és a hasznosítási lehetőségek keretében, tavak és záportározók, jóléti tározók építési és rekonstrukciós programját. Ezek a tervezett munkálatok is számos természetvédelmi problémát felvetnek. Ismereteink szerint a jövőben komoly állami támogatással terveznek - elsősorban hazánk északi tájain - számos záportározót és ún. "jóléti" funkciójú tározó létrehozni. Ezek megvalósítása a tározókat feltöltő hegyvidéki patakjaink elrekesztésével, keresztgát építésekkel történne. Ezek a műtárgyak a patakok vízjárási viszonyainak megváltozását okozzák. Gyakran megfigyelt jelenség, hogy a kialakított tározóba olyan halfajokat telepítenek, melyek elsősorban a horgászok által kedveltek (ponty, amur, keszegfélék, ezüstkárász), és nem a patak eredeti halfaunáját alkotó fajokat. Az elfolyó vízzel aztán a tározó alatti patakmederben is megjelennek és elszaporodnak ezek a nemkívánatos fajok, és a telepítésekkel együtt véletlenszerűen - de törvényszerűen - behurcolt egyéb, gyakran adventív fajok (naphal, ezüstkárász, kínai razbóra, törpeharcsa-fajok). Ezek a beruházások több, olyan patakunk élővilágára is veszélyt jelentenek, ahol még megtalálható pl. a fokozottan védett, Vörös Könyben is szereplő halfajunk, a Petényi-márna. Amennyiben a körülmények mégis nélkülözhetetlenné teszik havária helyzet elhárítása céljából bizonyos helyeken záportározók létrehozását, ott olyan műszaki megoldásokat kell választani, amely az eredeti élővilágot és fajösszetételt nem veszélyezteti, illetve változtatja meg.

A belvízcsatornák rekonstrukciója során is sokszor sérülnek a természetvédelmi érdekek, ugyanis azokban a csatornák, melyekben víz is van természetvédelmi oltalom alatt álló hal-, kétéltű- és hüllőfajok élő-, táplálkozó- és szaporodóhelyei. Több rekonstrukciós munkánál kerültek már elő védett fajok (réticsík, dunai gőte, mocsári teknős, stb.) egyedei a kikotort lágyüledékből. Ennek megfelelően a természetvédelem érdekeinek a sértetlensége miatt az alábbi korlátozásokat látjuk indokoltnak beépíteni a kiadandó határozatokba:

- A kotrások, rekonstrukciós munkák megkezdése előtt legalább 48 órával telefonon egyeztetni kell a területileg illetékes felügyelőséggel a munkálatok helyszínéről és a munka megkezdésének pontos időpontjáról. Amíg az egyeztetés nem történik meg a munkálatokat nem lehet megkezdeni.

- Amennyiben a munkálatokkal érintett csatorna szakaszokból nagy mennyiségben kerülnek szárazra természetvédelmi oltalom alatt álló fajok egyedei, abban az esetben a csatorna hossztengelye mentén, csak a csatorna felét lehet megkotorni, továbbá a gépkezelő mellett biztosítani kell egy főt, aki a lágyüledékkel partra helyezett állatokat kíméletesen visszajuttatja a vízbe.

- A kikotort lágyüledéket közvetlenül a partszegélyen kell elhelyezni, annak későbbi elhelyezéséről az engedélyesnek kell gondoskodnia

- Azokban a csatornákban melyek szárazon állnak időkorlátozás nélkül elvégezhető a kotrás, ellenben a vízzel borított csatornák esetében a kotrást kizárólag szaporodási időszakon kívül, a nyugalmi időszak megkezdése előtt lehet elvégezni, augusztus 1. - november 15. között.

Kontos Tivadar

Programvezető, halászati szakmérnök

Nimfea Természetvédelmi Egyesület

2009/11/18 14:42 Civil zöldek nyilatkozata

NYILATKOZAT

Az EU vízgazdálkodási normája, a Víz keretirányelv új szemlélet bevezetésére kötelezi a tevékenység szereplőit; elsődlegesen a biológiai állapot vizsgálata alapján kell minősíteni a vizeket, és e minősítés ismeretében kell meghatározni a szükséges beavatkozásokat. A Víz keretirányelv több éve tartó bevezetésének utolsó szakasza, a most folyó vízgyűjtő-gazdálkodás tervezés (VGT) nagy lehetőség a magyarországi vizek és a vizes élőhelyek védelme szempontjából. A civil zöldek a tervezési folyamat társadalmi egyeztetésének aktív résztvevői. Célunk a tervezésben mutatkozó zavarok kiküszöbölése, hogy a készülő tervek megalapozott, használható koncepciókkal járuljanak hozzá az elkövetkezendő években a vizek és élő környezetük értékeit védő munkákhoz.

A tervezési folyamat fontosabb adatai: A tervezést a 221/2004. (VII. 21.) kormányrendelet szabályozza. A rendelet szerint 42 db alegység + 4 db részvízgyűjtő + 1 db országos terv készül, a tervek készítésének határideje 2009. december 22. A tervek az elkövetkező hat évre határozzák meg a vizek jó állapotba hozásának feladatait. Az országos tervet a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság (VKKI) állítja össze, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter rendeletben hirdeti ki, és kihirdetése után három hónappal tájékoztatja a tervről az EU Bizottságát, valamint az Európai Uniónak a tervvel érintett többi tagállamát. A VGT munkáira a fedezetet a "KEOP2.5.0/A -- Vízgyűjtő-gazdálkodási tervek készítése" projekt biztosítja. A VKKI vezette konzorcium 2,5 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást használhat fel a tervezés munkáira. (A támogatási döntés dátuma: 2008. július 29.) A Víz keretirányelv magyarországi bevezetésével, valamint a jelen tervezéssel kapcsolatos dokumentumokat a www.vizeink.hu honlapon teszi közzé a VKKI.

A kormányrendelet azt is előírja, hogy a terv tartalmát a társadalom minél szélesebb köre megismerhesse és véleményezze. A társadalmi részvétel céljából szervezett fórumok 2009 júliusában kezdődtek, és véget is értek anélkül, hogy a tervek első tervezeteit tanulmányozni lehetett volna. A fórumokon nem a megbeszélés valódi tárgyát képező tervek, hanem pusztán csak népszerűsítő összefoglalók (ún. konzultációs anyagok) alapján lehetett észrevételeket és javaslatokat tenni. Szabó Imre környezetvédelmi és vízügyi miniszter a civil zöldek kérésére két hónappal - 2010. február 22-ig - meghosszabbította a tervezés folyamatát, hogy a csak szeptember elején közzétett terveket is lehessen véleményezni.

Az egyeztetési folyamat még hátralévő időszakában a civil zöldek az alábbi főbb kiegészítéseket és módosításokat várják a tervezőktől.

1. A Víz keretirányelv szerinti monitoring adatbázisát hozzák nyilvánosságra, még a vízgyűjtő-gazdálkodási terv véglegesítése előtt.

2. Csak azokat a víztesteket minősítsék, amelyekre vonatkozóan elegendő monitoring adat van.

3. Műszaki terv - a jelen ciklusban - csak minősített víztestekre készüljön.

4. Helyezzenek a tervek hangsúlyt a természetbarát tájgazdálkodás feltételeinek kialakítására, a vízgyűjtők és árterek természetes növényzetének helyreállítására, a természetes árterek újbóli bekapcsolására. Ezzel csökkenthető az alsóbb szakaszok árvízi veszélyeztetettsége, a vízjárásbeli szélsőségek, a levezetési kényszerek, melyeket a tervezés során újra kell számolni; így az árvizek és az aszályok kártételei ellen egyszerre tud az országunk védekezni, a talaj és a légkör további kiszáradását megelőzni. A tervek alternatívaként készüljenek. Szerepeljen önálló terv-változatként az élővizek, medrük és árterük természetes folyamatainak szabad érvényre jutása, az önszabályozó mechanizmusok újbóli beindulásának lehetősége.

5. Az árterek természetes vízszállításának helyreállítása - amely nélkül nem lehetséges a vizek környezetében a tájgazdálkodás fejlesztése sem -, ne az íróasztalfiók számára készült terv maradjon. Az új szemlélet hasznosságát bemutatni hivatott Bodrogköz (a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése program tájgazdálkodási mintaterülete) térségében azonnal hozzá kell kezdeni a környezetbarát vízkormányzás megvalósításához, mert ennek műszaki feltételei már adottak.

6. Kapjon nagyobb hangsúlyt a tervekben új, nagy területen egybefüggő erdők telepítése őshonos fajokkal, és a meglévők óvása. A dombvidékeken erdők nélkül nem várható az erózió és az árvízveszély csökkenése. A vízfolyásokat kísérő ligeterdők kulcsfontosságúak a folyópartok védelme és a vizes élőhelyek megóvása szempontjából.

7. Magyarország alvízi ország. A vizek védelméhez nemcsak műszaki intézkedésekre, hanem a szomszédos országokkal jó együttműködésre és aktív diplomáciai tevékenységre van szükség. Hiányoljuk, hogy külföldi eredetű szennyeződéstől fenyegetett víztestek esetén a tervekben nem szerepelnek a nemzetközi együttműködéstől várható eredmények. Az EU integrációtól éppen az együttműködés kiteljesedése, határon átterjedő szennyezés esetén a tárgyalások útján történő megoldás előtérbe kerülése lenne várható, költséges hazai műszaki beavatkozások helyett.

8. A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésben a vízgazdálkodás mellett más szakterületek széles körének lenne tennivalója. E szakterületeket egyenrangú partnerként szükséges bevonni a mérésekbe, adatbázis-építésbe és az állapotértékelésbe. A nemzeti parkok és környezetvédelmi felügyelőségek munkatársainak tudása és tapasztalatai nélkül elképzelhetetlen a természet- és környezetvédelmi, vízmegőrzési és klímajavítási szempontok figyelembevétele a tervekben. A készülő anyagok szerzőit, szerkesztőit, a felhasznált szakirodalom jegyzékét tüntessék fel, részben azért is, mert a tervek jelenlegi anonimitása a felelősség elhárítását sugallja.

9. A készülő tervek végrehajtásához hozzanak létre szakértőkből és civilekből álló, független felügyelő bizottságot, amelynek fő feladata annak biztosítása, hogy a különböző uniós pályázatokon (pl. operatív programok) csak a Víz keretirányelvvel összhangban lévő projektek kapjanak támogatást.

2009. november 18.

Alpár Rózsa, (Pécsért Egyesület)

Balogh Judit Anikó (Fauna Alapítvány)

Bárdos Deák Péter (Duna Charta)

Cselószki Tamás (E-misszió Egyesület)

F. Nagy Zsuzsanna, (Környezeti Tanácsadó Irodák Hálózata)

Hajósy Adrienne (Zöld Nők)

Horváth Ferenc (Ökológiai Stúdió Alapítvány)

Juhászné Halász Judit (Parlagfűmentes Magyarországért Egyesület)

Karakai Tamás (Védegylet)

Lajtmann József (Reflex Környezetvédő Egyesület)

Lányi András (Élőlánc Magyarországért)

Magyar Gábor (WWF Magyarország)

Malatinszky Ákos (GATE Zöld Klub Egyesület)

Nagy Péter (Magyarország Természeti és Kulturális Örökségéért Alapítvány)

Pánovics Attila (Pécsi Zöld Kör)

Szauer Rózsa (Nők a Balatonért Egyesület)

Szentistványi István (Védegylet szegedi csoport)

Trombitás Gábor (Környezeti Tanácsadók Egyesülete)

Soós Zoltán (Pro Natura St.Gotthard Civil Összefogás Egyesület)

Veres Nándor (Szövetség az Élő Tiszáért)

2009/11/18 21:15 Szövetség az Élő Tiszáért

A Szövetség az Élő Tiszáért véleménye a Víz Keretirányelv hazai megvalósítása keretében készített Vízgyűjtő-gazdálkodási terv kéziratának 2009. augusztusi változatáról

Készítette: Flachner Zsuzsanna

Szakértői közreműködés: Balogh Péter, Nagy Gergő

TÉNYEK

A Víz Keretirányelv 2009. december 30-ig írja elő a tagállamok számára a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek (továbbiakban VGT) elkészítését és benyújtását. A fő dokumentum és a kapcsolódó részvízgyűjtő dokumentumok, előadások és előzetes vélemények több ezer oldalt tesznek ki. Véleményünket a fő dokumentum, a Tisza vízgyűjtőjére készített dokumentum, a tematikus fórumok és egyeztetések alapján alakítottuk ki.

A társadalmi egyeztető fórumok - melyekre a SZÖVET, mint a Tiszával foglalkozó szervezet képviselőinek érdemes lett volna megjelenni és érdemi képviselet biztosítani - száma meghaladja a két tucatot. A társadalmi részvétel biztosítását külső forrás (kivéve a konzultációkat szervező civil szervezeteket) a folyamat egésze során nem támogatta, a véleményező szervezetek saját erőforrásaikból kellett, hogy biztosítsák a szakértői közreműködést.

A VGT dokumentum előkészítése során sem a szakmai szervezetek, sem a társadalmi szervezetek bevonásának intézményi keretei nem kerültek kialakításra (magas szakmai színvonalú véleményeket vártak, térítésmentesen). Az egyeztetésre szánt idő, a kiválasztott egyeztetési forma nem felel meg napjaink valós társadalmi helyzetének (gazdasági válság, erős túlterheltség, projekt alapú finanszírozás dominanciája), csak a webes elérést és a rendezvényeket tartották fontosnak, sem kérdőíves lakossági megkeresésről, sem mélyinterjúkról nincs tudomásunk. A dokumentum bevezetőjében (3.oldal) is megismételt kérdések túl komplexek, általános műveltségű, illetve a szakterülethez nem értők számára nem értelmezhető, illetve nehezen megválaszolható (pl. 9. kérdés: milyen feltételek mellett? Mely körnek?) A több száz körlevél és azokhoz kapcsolt dokumentumok inkább eltávolították, mint közelítették a véleményezőket a folyamattól.

A KONCEPCIÓVAL KAPCSOLATOS MEGJEGYZÉSEK

SZEMLÉLET

Hazánk az elmúlt 10-15 évben jelentős, szélsőséges vízgazdálkodási periódusokat hagyott maga mögött (pl. 2006: árvizek, 2009: aszályos időszakok). A társadalom egyre felkészültebb, többet és mélyebben érdeklődik a tények iránt. Sajnos az ok-okozati összefüggések és ebből származó következtetések sem a gazdasági szereplők, sem az önkormányzatok, illetve az egyének, családok számára nem fogalmazódtak meg. A katasztrófahírek pár percig sokkolnak, de már kevés figyelem jut a magyarázatokra, a pozitív megoldások, célok, illetve a problémák kezelésének módszereire. A vidéken és a városokban élők elszakadnak a tájtól, annak eredendő működésnek ismeretétől.

Egyre felszínesebb tudással egyre jelentősebb beavatkozásokról döntünk, elfeledve a legfontosabb alapelveket, amelyek:

- Elővigyázatosság elve

- Struktúrában realizált irányítás elve

- Fenntartható erőforrás-gazdálkodás elve

- Teher-áthárítás elve

- Társadalmi egyenlőség elve

- Részvétel és részvételi demokrácia elve

- Szennyező fizet elv.

A fenti leírás nem teljes, de jelzi, hogy a VGT dokumentum megfogalmazásának alapját annak a társadalmi "közegnek" a leírása adhatja, amellyel e folyamatot és a dokumentumokban szereplő terveket végre akarjuk hajtatni; illetve azon értékrend meghatározása, mely mentén a javaslatokat tesszük, és a végrehajtást kezdeményezzük. (Pl. teher-áthárítás elve mentén nem lehet a társadalomra azonnal a piaci mechanizmusokat ráterhelni (még akkor sem, ha környezetterhelés és erőforrás-gazdálkodás szempontjából hatékony), miközben az elmúlt 50 év során a társadalom az "atyáskodó állam szárnyai alatt élt", például az árvízvédelem területén. A vízdíj terhek így is túlszárnyalják több településen az EU átlagot és az OECD által javasolt jövedelem százalék mértékét; vannak családok, ahol a jövedelem 8-11%-át teszik ki a vízdíjak.)

Megállapításunk szerint a társadalmi helyzet:

- az ok-okozati összefüggésekről alulinformált és rosszul képzett (pl. szennyvízkezelés foka és ivóvízminőség, speciális betegségek előfordulása; áradás szerepe a tájban);

- rövid távú érdekek mentén gondolkodó (jövedelmi helyzetből, ill. a gazdasági mechanizmusok - pl. reklámok, média - által vezéreltség miatt);

- zilált, széteső közösségekben létező individuumok (illetve családon belül is magas elidegenedést mutató egységek) alkotják a társadalom jelentős részét,

- akik nem az életminőség javítását, hanem a magasabb jövedelmi szintet tartják egyetlen fontos szempontnak (kb. a lakosság 10-12%-a kivételével).

A vállalatok egyre növekvő versenyhelyzetben folyamatosan keresik a kiskapukat, az igazgatási és ellenőrzési rendszer forráshiány miatt egyre inkább leépül, a szabálysértők elítélése nehéz. Az új rendszerek - pl. CSR - még mindig inkább fényes külső, mint alapvető változás a vállalkozások működésében, környezeti terhelésük csökkentésében (lásd MOL fenntarthatósági jelentés - szennyezett területek nagyságáról, azok talajra, talajvízre gyakorolt hatásáról nem tudunk semmit).

Az önkormányzatok egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, banki adósságok, illetve regionális fejlesztési projektek miatt minden erőforrásukat, tartalékukat felélik (lásd regionális szennyvízberuházások és az érintett önkormányzati ivóvíztársulatok bekebelezésének ügyét).

A kisléptékű, komplex szemléletű kezdeményezések, természeti-erőforrás védelem központú megoldások nem, illetve csak nagyon nehezen jutnak elismeréshez, szakmai és anyagi támogatáshoz. A struktúrában realizált irányítás miatt egyes támogató egyének a szakigazgatási rendszerben nem tudják segíteni ezen kezdeményezéseket, illetve jelentős energiák árán, mivel a jelenlegi rendszerben ellenműködőknek tekinthetők (lásd Cigánd tájgazdálkodási programiroda vagy komplex monitoring program megvalósításának kálváriáját).

A jogszabályi és intézményi keretek még nem alkalmasak a partnerségben megvalósuló, kisléptékű, táji léptékű rendszerek kialakítására, működtetésére. Az átalakítási folyamat mindenképp folytonos segítséget (facilitáció, közösségfejlesztés, szervezetfejlesztés, konfliktus kezelést) és a támogatási rendszer egyszerűsítését, átláthatóságának javítását igényli.

A TISZÁVAL KAPCSOLATOS ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK

Magyarország, és különös tekintettel a Tiszai-alföld területe medencehelyzeténél fogva rendszerszerűen csapadékhiányos terület.

Az ember modernkori iparszerű tevékenysége az éghajlatunkat olyan módon változtatja, hogy növekednek a szélsőségek. Hosszabb a csapadékmentes időszak, ugyanakkor nő a csapadékintenzitás. Hosszan tartó száraz időszakokat nagy árvizek szakítják meg.

A modernkori iparszerű tájhasználat Magyarországon, és különösen a Tiszai-alföldön a tájat egyfunkciósan (monokultúrásan) csúcsra járatja, kizsigereli, mintegy "gabona-bányaként" tekinti és működteti, a tájak eredendő megújulási folyamatait lehetetlenné teszi, az élő táj helyett rabszolga tájat eredményez(ett).

A modernkori táj és vízgazdálkodási rendszer pufferkapacitása kicsi, a jelenlegi koncepció és tervek nem is célozzák, és nem is alkalmasak a táj vízmegtartó képességének növelésére. A víz a tájban nem medrekben, medencékben, zárt víztestekben tározódik és éltet, hanem a talajban, a növényzetben és az alsó légkörben.

A Tiszai-alföld egyszerre lehetne a legnapsütésesebb és a legkiegyensúlyozottabb vízháztartású terület megfelelő vízgazdálkodás esetén, ezzel szemben jelenleg is követett vízlevezetés orientált vízgazdálkodási rendszerünk eredményeképpen óriási és koncepciózus vízvagyon-vesztést kell elszenvednünk. A modernkori iparszerű tájhasználat és az ezt kiszolgáló vízgazdálkodás magában hordozza az aszály és a szárazodás növekedésének legfontosabb okait.

A Tiszai-alföldön száraz- és nedves félévekre oszlik az év. A téli félév ariditási indexe 1 körüli, a nyári félévé 2-3 közötti (!). A vízpótlás lehetőségét a tavaszi árvizek adják eredendően (értsd: természetszerűen), olyan vízgazdálkodást és tájhasználati rendszert kell kiépítenünk, ami ehhez igazodik, és a tavaszi többletvizeket úgy vezeti a tájba, hogy ott kiegyensúlyozza a száraz félév vízhiányát a vegetációs időszakban.

A Tiszai-alföldön a vízhiány elsősorban árvízhiányként értelmezendő, az árvízi víztöbblet megfelelő használatával, az árvíz megfelelő értelmezésével kezelhető - amíg van árvíz (!). A megoldás nem az öntözés és szárazságtűrő "haszon"növények fejlesztése, hanem a táj eredendő vízháztartási működésének újraélesztése. Ehhez az egyes tájrészletek eredendő funkcióinak megfelelő (táj)gazdálkodás, és ehhez igazított vízgazdálkodási infrastruktúra és üzemrendek kellenek.

Ezek a feladatok a jelenlegi adottságok, körülmények és lehetőségek között is megoldhatók. A Tiszai-alföld víz- és tájgazdálkodásának újraélesztése alapjain kialakítható (és alakítandó ki) a vidék önfenntartó-önérdekű vidékgazdasága, ami a hosszútávú fenntartható emberi életet biztosíthatja a Tiszai-Alföldön.

A VGT DOKUMENTUMMAL KAPCSOLATOS KRITIKAI MEGJEGYZÉSEK

SZERKEZET

A VGT dokumentum szerkezete sokat javult az első konzultációs folyamat óta. A fejezetek célkitűzései egyértelműek, a megfogalmazások közérthetőbbek (de még mindig túlságosan sok szakmai zsargont tartalmaznak, ami egyrészt érthető, hisz szakmai anyagnak kellett születnie). A dokumentum több ábrával és táblázattal támasztja alá a megállapításokat, ami nagyon dicséretes, bár több helyen azok értelmezhetősége, felbontása alatta marad az elvártnak. A fejezetek - főleg az 1-5 fejezet - megfogalmazása lineáris, hiányoljuk a visszacsatolási mechanizmusokat illusztráló folyamatábrákat, melyek lehetőséget nyújtottak volna a problémák összetettségét, egymásra hatását bemutatni (pl. vizi szállítás - ökológiai rendszerek fenntarthatósága - méretgazdaságosság).

Hiányoljuk a már említett alapvetéseket - milyen társadalmi, gazdasági helyzetben fogalmazódtak meg az állítások és milyen kritériumok mentén, valamint ezen feltevések hogy befolyásolták a tervezőt a beavatkozások megfogalmazásánál (pl. társadalmi egyenlőség, terhelhetőség területén). A 6.5 fejezetben megjelenő "Döntési prioritások alapvetései" fejezet csak a VKI szempontjából határoz meg alapelveket, még a hangsúlyozott társadalmi szempontok is csak részben jelennek meg ("társadalmi hasznossága, erős társadalmi igény" (217. old.)).

Sajnos kevés helyen találhatók lábjegyzetek, értelmezések. Javasoljuk ennek bővítését, valamint az egyes fejezeteknél a szakmai háttéranyagok hivatkozását (forrásokat).

LEIRÓ FEJEZETEK

A dokumentum bevezetője, illetve az 1-5 fejezetig leíró részeket tartalmaz a hazai vízgyűjtőkről, azokat érő terhelésekről, a védelem alatt álló területekről és monitoring rendszerekről és a víztestek besorolásáról. Fentebb is jeleztük, mindezt a dokumentum nagyon "iskolásan", nem a folyamatok és összefüggések rendszerében és kölcsönhatásában teszi, ami a leíró részek igen nagy hiányossága.

A bevezető fejezet áttekintő ábrája szerint (7.old.) mind a célkitűzések meghatározása, mind a problémák és okainak megállapítása és lehetséges intézkedések megfogalmazása során figyelembe kell venni a társadalmi szempontokat. Véleményünk szerint ez nem történik meg, az ok-okozati összefüggések keresése még mindig igen kevés alfejezetben fedezhető fel (negatív példa: 53-54. oldal, Egyéb vízhasználatok - a vízi szállítás esetében semmilyen utalás nincs a hajózhatóság és az ökológiai restaurációs, helyi strand fejlesztési törekvések ellentmondásáról, annak mechanizmusáról; kicsit jobb példa: 58. old: Tisza vízi közlekedése, de ez sem alkalmas a valós társadalmi konfliktusok problémák feltárására). A fenti három elem megfogalmazása során a természeti - ökológiai rendszer természetes működésének feltételei (annak biztosítása, restaurációja) ugyan olyan hangsúlyos elemzési szempont, mint a társadalmi. (Később ez megjelenik a 9. oldali felsorolásban, de az intézkedések leírásakor már ez a hármas tagolás (pillér) sem a táblázatokban, sem a szöveges részben / tagolásban nem jelenik meg (lásd 9. fejezet).

A fejezet végén a VGYT feladatait határozza meg a dokumentum (10. old., utolsó előtti bekezdés), ahol e fenti hiányosságokat kiküszöbölendő az "egymásrahatások feltárását" is célként jelöli meg. Felmerül a kérdés, hogy ha a problémafeltárásban és a stratégiában (VGT) nem jelent meg a ciklikus, rendszerszerű feltárás, akkor milyen módon jelenik meg a VGYT-kben?

Az első fejezet leírja a vízgyűjtő földrajzi, vízrajzi jellemzőket. Napjaink egyre erősödő klímavédelmi kommunikációja mellett egy szó sem esik a klíma-szélsőségesedésről és a vízgyűjtő területre az ELTE és az OMSZ által már 2007-ben leskálázott klímamodellek előrejelzéseiről. A tanulmányok szerint a nyári-téli csapadék-eloszlás megváltozik, nyáron csökken, télen enyhén nő, de a vízmérleg csökkenni fog. Ezért kiemelten fontos a teljes Duna vízgyűjtőn, és annak hazai szakaszán a vízvisszatartás és annak minden formájának (pl. a tározók mellett a "zöld /ökoszisztémában, ill. barna/talajban való tározás") fejlesztése.

14. oldalon jellemzik a földtani viszonyokat, de azt már nem említik meg, hogy a medence lassú süllyedése a mai napig tart, s e süllyedést a múltban és napjainkban is a folyók hordaléka tudta ellensúlyozni. A medence szempontjából fontos hordalékkal a jelenlegi vízgazdálkodási infrastruktúra, mely nem illeszkedik a tájak eredendő működéséhez nem tud mit kezdeni, több helyen problémák jelentkeznek.

17.oldalon összegzi a talajtani specialitásokat, de a talajnak a vízgazdálkodás szempontjából legfontosabb funkcióját (víztározási képesség és annak mértéke) meg sem említi. A talajveszteséget jelzi, de annak hatását a lefolyási, beszivárgási viszonyokra már nem.

A vízrajzi leíró részben hiányoljuk a vízmérleg (országos és egyes vízgyűjtőkre számított) bemutatását, mely felhívná a figyelmet arra, hogy milyen veszteségek érik hazánkat (párolgási, levezetési, stb.)

20. oldal a belvíz-veszélyeztetettséget tárgyalja, melyben bár az adatok tényszerűek, mégsem adnak valós képet, mivel a veszélyeztetettség nem jelentkezik pl. gyepterületeken, illetve védett területeken, ahol a víztűrésnek megfelelő földhasználat miatt nem veszélyről, hanem fontos ökoszisztéma szolgáltatásról (pl. talajvízpótlás, lokális vízkörforgások, madárvilág) beszélhetünk. (Hasonló a logikai/prezentációs hiba az árvizekkel is az előző oldalakon).

22. oldalon az erdősültség arányát mutatják be, melynél nem értékelik, hogy a meglévő rendszer nem a vízvisszatartást, hanem a vizek minél hamarabbi beépítését, kiszipolyozását segíti, mivel nem őshonos fafajok (akác, fenyő; és nem a területre jellemző természetese puha illetve keménylombú erdők) dominálnak.

1.2 fejezet bemutatja a társadalmi és gazdasági viszonyokat, s a bevezetőben is említett kritikák mellett a következő kiegészítéseket tennénk:

- a vízgazdálkodás VKI szerinti elvárása a társadalmi együttműködésben megvalósuló, különböző szinteken működő, társadalmi felelősségvállalást erősítő eszközrendszerek, tehát az értékelésben is ezen jellemzők leírása kellett volna megtenni

- hiányzik a társadalmi szegregációt jelző elemzés (mely pl. a VÁTI 2005 Tisza VGT-ben már komplex módszerekkel bemutatásra került)

- a fejezet csak leír, de semmit nem értelmez, nem helyez ok-okozati rendszerbe (pl. városiasodás, vidék elnéptelenedése, munkanélküliség kérdésköre).

29. oldalon a biológiai aktivitásérték kerül bemutatásra és ezzel jellemzik a részvízgyűjtőket. Mivel itt nagy hangsúlyt kap az index (bár lehetett volna más index is), várható lett volna, hogy az intézkedéseknél ezt használják mutatószámnak, de ez a 8. fejezetben nem köszön vissza.

35. oldalon hiányoljuk a trágyázás intenzitásának bemutatását minimum elmúlt 20 évre (néhány EU-s ország tükrében), mivel fontos hangsúlyozni az alultrágyázottságot, azon belül a szervesanyag-utánpótlás problémáját (ezen keresztül a megfelelő humusztartalom, talajszerkezet és talajvízmegtartó képesség alakulását).

37-38. oldal a mezőgazdasági vízfelhasználást részletezi, melynek keretében (1-10. és 1-11. táblázatok) az illegális vízkivételről illetve az öntözött, de nem bevallott, vízjogi engedéllyel nem rendelkező területek becsült nagyságáról nem esik szó, miközben ez közismert tény (pl. Orosháza melletti dinnyések). Az öntözés mellett a természetes vízpótlás (pl. belvizek visszatartása, sekélyvizes elárasztás említésre sem kerül, miközben ez a VTT törvényben is szerepel).

41. oldalon a vízerőművek potenciális kapacitását mutatják be, de nem hangsúlyozzák, hogy az erőművek telepítése és a VKI hogyan, milyen módon illeszthető egymáshoz (véleményünk szerint az érvényben lévő kormányrendeletet is meg kellett volna említeni, mely megtiltja a keresztgátas vízierőművek telepítését a Dunán). Az alternatív rendszerek (pl. fenékturbinák) említésre sem kerülnek.

Az iparról szóló fejezet a terheléseket is taglalja, itt redundancia jelentkezik a következő fejezettel (2). Másrészt hiányoljuk a vészhelyzetben (pl. aszály) a vízszolgáltatási prioritások leírását (mely ipari üzem, mely prioritással kapja a vizet, mikor milyen korlátozok lépnek életbe, ennek illeszkedésének bemutatását a mezőgazdasághoz és a lakosság ivóvízellátásához.

48. oldalon (egy egészen jól megfogalmazott alfejezetben) említésre kerül a vízveszteség mértéke (19%), de a téma részletezése elmarad. Ugyancsak hiányoljuk annak a problémának a felvetését, amely a regionális vízművek (pl. Ökovíz) létrehozása körüli tulajdonviszony-vitákból és a működtető tulajdonosi szerkezet átalakításából fakad (lásd francia, angol példák - magántőke kivonulása a rendszerek leromlása után).

52. oldalon a szennyvízrendszer rohamos fejlődéséről olvashatunk, de semmi szó nem esik a részvízgyűjtőkön átemelt vízmennyiségek nagyságáról (regionális rendszerek hatása a kisvízgyűjtőkre és talajvízboltozatokra), valamint a tisztítási fokozatok emelésének szükségességéről (gyógyszer és egyéb szermaradványok a III. fokozatú tisztítás után). Különös tekintettel fontos ez a szennyvíziszapok kihelyezésének kockázat-elemzésénél a jövőben várható (és egyes EU vízgyűjtőkön már ökológiai hatásokat mutató - pl. Pó völgye, hímnős halak elszaporodása) ökológiai (és humán) hatások szempontjából.

53-54. oldalon a vízi szállítást pár mondatban összegzik, miközben a Dunán (és részben a Tiszán) az egyik legfontosabb beavatkozás a hajózhatóvá tétel. Nincs adat arra, hogy kik, mennyit és mit szállítanak, s ebből mit profitál a magyar állam. Országos szintű dokumentumban egy ilyen fontos, már folyamatban lévő (több tanulmányban, EKT, stb. részletezett) beavatkozás tervről részletesebben kellene írni, különös tekintettel az elvárt merülési mélységekre (2,4 m, ill. 2,7 m), a Duna-Rajna csatorna áteresztő képességére (1,9 m merülési mélység) és a kapcsolódó beavatkozás-elvárásokra, azok ökológiai hatásaira vonatkozó információkra.

57. oldalon a "Duna-Dráva nemzeti park szab gátat a vízi turizmus fejlődésének a Dráván", amivel nem értünk egyet, mert ökoturisztikai fejlesztések és turizmus természetesen megengedett, az pedig mintaértékű, hogy a sérülékeny területre terhelhetőséget s így látogatószám maximumot határoztak meg.

59. oldalon megemlítik, hogy hiányoznak a kikötők, miközben gyakorlati tapasztalat, hogy milyen nehéz az egyes önkormányzatoknak (illetve alvállalkozóiknak) kis léptékű kikötőket létesíteni a Tiszán. Örvendetes, hogy pozitív vonzerőként szerepel az öko túrázás (pl. Tiszán kajaktúra), de az egymást kizáró tevékenységekről (kajaktúrák vs. hajóforgalom, jachtok, nagyhajók) nem esik szó.

1.3.2 fejezet címe hibás: "tervezést végző", az 1.3 fejezet főcíméből adódna, hogy a tervezés szereplői között a társadalmat és a véleményezők körét is felsorolják, de ez nem történik meg. Ez jelzi a tervezők szándékát - a terv e szereplők döntése mentén alakul ki, s az érintettek bevonása (véleményezés) pedig "szükséges rossz".

1.3.3 határmenti együttműködések esetében szükséges az egyezmények mellett a legfontosabb sarokszámokat is megadni, pl. vízkészlet megosztás, ökológiai minimum hozamok; elmúlt időszakban felmerült problémák, illetve jelentősebb eredmények (ukrán monitoring rendszer fejlesztése az árvízi előrejelzés javítására). Ez azért is fontos, hisz a megelőző fejezetekben hangsúlyos kérdés volt a 96% külföldről érkező vízkészletek.

65. oldal felsorolás - a bevont civil szervezetek az egyeztetési fórumok szervezésébe lettek bevonva és a projekt ezt finanszírozta. Szakmai közreműködésük e tevékenységtől elválasztott, önkéntes munka volt. (Hasonlóan a többi bevont szervezethez.) Az Akadémia Vízgazdálkodási Bizottság aláhúzás/kiemelés nem logikus.

68. oldal a hazai összes vízfolyás hossza 52355 km, míg a kijelölt vízfolyások hossza 28800 km, mely közel 1/3-a. Kérdéses, hogy milyen hatékonyságú lesz a VGT végrehajtása ilyen mértékű besorolás mellett? Hasonló probléma merül fel az állóvizek esetén is, különös tekintettel azon adat tükrében, hogy a felszíni vízkivétel jelentős szereplői a halastavak, melyek az értékelésbe (és a monitoringba) nem kerülnek bele.

72. oldal összefoglaló táblázata summázva elintézi a duzzasztóművek elbontását azzal, hogy jelentős társadalmi költséggel, aránytalan következményekkel jár. Ez a kérdéskör sokkal összetettebb elemzést igényel, teljes gazdasági érték számítást (CBA nem elegendő) és a mesterséges víztest lehatárolások újragondolását.

77. oldalon olvashatunk a sekély víztestekről (porózus víztestek, sekély), melyek lényegében a talajvizek, de nem esik szó a talaj felső rétegében tárolt vízmennyiségekről és azok tulajdonságairól, mely hazánkban igen nagy jelentőséggel bír, s ez a jövőben a klímaszélsőségesedés kiküszöbölése miatt még fontosabb lesz. Hiányoljuk, hogy nem közölnek adatokat e víztestek állapotáról, tárolt víz mennyiségéről, annak évszakos változásáról (klímaváltozás várható hatásairól már nem is beszélve).

A 2. fejezetben egy előzetes anyag került vitára (lásd első sor). A fejezettel kapcsolatban általános véleményünk, hogy:

- nem ok-okozati rendszerben tárja fel a folyamatokat

- statikus

- nem illusztrálja az egyes terhelések összefüggéseit, kölcsönhatásait

- nem mutatnak rá időzített bombákra (pl. nem felszámolt, csupán homokkal befedett / rekultivált települési hulladéklerakók, szennyvíziszapban felhalmozott gyógyszer és egyé szermaradványokra; klímaváltozás miatt az eddig nem mobilizálódott szennyeződések mobilizációja, ellenőrizetlen vízkivételek)

- a fejezet nem sorolja fel a legfontosabb problémákat, megállapításokat, csupán mellékletekre hivatkozik.

A 2.1.1. alfejezetben olvashatjuk az emissziós adatok mérésének párhuzamosságából eredő problémát, melynek kezelése igen fontos lenne (81. old.: 30% eltérés). Megbízató adatok nélkül a települési terhelés mértéke, annak változása nehezen értékelhető. (Részletes víztestenkénti értékelés nem készült.) Kitérnek a várható változásokra, de azt már nem elemzik, hogy a klímaváltozás vagy a gazdasági válság továbbgyűrűzése milyen módon befolyásolhatja a víztisztítás mértékét (pl. várható a most kialakítandó rendszereknél a nem-bekötések növekvő száma, hiszen ha a lakás-törlesztést sem tudja valaki fizetni, akkor hogyan fogja a bekötés díját állni?) Arról sem esik szó, hogy a megnövekedett tisztítás milyen mértékben befolyásolja a lokális vízmérlegeket illetve a kisvízfolyások vízhozamait, állapotát.

Az ipari szennyezéseknél nem esik szó a hőszennyezésről, mely a vizek jó ökológiai állapota szempontjából igen fontos paraméter.

A 2.2 fejezetben említés esik a légköri száraz kiülepedés mértékéről, de később sem a városi, sem a mezőgazdasági, közlekedési alfejezetnél nem olvasunk kockázatokról, terhelések milyenségéről és mértékéről, miközben az egyre növekvő csapadékmentes időszakok hatására jelentősen nő a száraz ülepedésből származó szennyezőanyag koncentráció - a csapadék (sok esetben intenzív formában) ezen anyagokat nagy mennyiségben mossa be a vízfolyásokba, jelentős koncentrációkat eredményezve. Városi környezetben ez a porülepedés -bemosódás folyamatában jelentkezik, s melyet az ÁNTSZ és az OMSZ több éve folyamatosan mér (reflektálva a 87.old.).

90. oldalon a mezőgazdaság P, N terhelését mutatják be és megállapítják, hogy területi átlagban a terhelés mennyisége nem jelent problémát, kivéve egyes hígtrágya elhelyezési, lokális problémáktól. Talajvédelmi és erőforrás gazdálkodás szempontjából ez igaz (sőt egyes területeken a talajok kizsákmányolása folyik), de nem szabad elfelejteni a megfelelő pufferzónák és az összefolyási zónák jelentőségét, különös tekintettel a fentebb megfogalmazott száraz ülepedési probléma miatt.

90. oldalon a modell-leírás felesleges (maximum a mellékletbe illő), sokkal fontosabbak az eredmények és a megállítások, melyek között sem a referencia állapotot (mihez képest jó vagy rossz egy érték), sem a klímaváltozás várható hatásait nem említik.

A 2.3 fejezetben a hidromorfológiai állapotot befolyásoló beavatkozások keretében a gyors lefolyási viszonyokat (és bevágódást), a töltéseket, a duzzasztóműveket zsilipeket, völgyzárógátakat sorolják fel, de nem részletezik azok jó ökológiai állapotra gyakorolt hatását, a jelenlegi felsorolás nem teljes és nem elégséges (92.old). Nem definiálják, hogy a számok a teljes hosszra, vagy a kijelölt víztestekre (30%) vonatkoznak-e (2-5 táblázat)?

A 2.4 fejezetben a vízkivételekről mellékletekre hivatkoznak, és nem emelik ki, hogy melyek a legfontosabb problémák és ezek hol jelentkeznek. Sem az illegális vízkivételekről, sem a termálvizek utóhasznosításáról (szennyezéséről) nem esik szó.

A 3. fejezetben a védelem alatt álló területek kerülnek bemutatásra. A fejezet részletesen mutatja be a vonatkozó jogszabályokat, védendő területeket, de nem emeli ki a jelentősebb problémákat. A természetes fürdőhelyek szerepe (társadalmi vonatkozások) nem kerülnek bemutatásra, holott ez szerves része egy adott térség életének.

A védett területekkel kapcsolatban a kijelölt víztestek léptékének és az érintett Natura 2000 léptékek illeszthetőségével lehet gond (nem egyezik). A kezelési tervek sokkal nagyobb léptékűek, így azok alkalmazása egyes víztestekre nehézkes lehet.

A fejezet nem tér ki ezen területek ökológia szolgáltatásaira, melyek a VKI végrehajtása szempontjából számba vehetőek.

A jogszabályi leírás felesleges és hosszú (mellékletbe való).

Natura 2000 kezelési tervek nem állnak rendelkezésre széles körben, így cselekvési terv készítésénél problémák merülhetnek fel. Fontos kérdés lenne a N2000 területeken a vízi közlekedés szabályozása (benzinüzemű eszközök tiltása). A Velencei tavat érintő beruházás a leírtak mentén VKI-ba és VGT-be ütköző terv.

A 4. fejezet teljes mértékben mellékletbe való, hiszen leírja a meglévő és a program előkészítése során megvalósított egyedi mérési módszereket, ehhez kapcsolódó előírásokat. Ezzel szemben nem tér ki azon problémák felsorolására, melyek a program intézkedéseinek várható hatékonyságának mérését, a jó ökológiai állapot nyomon követését segítheti.

A fejezet - még ha röviden is - feltárhatná a meglévő mérési rendszerek és azok üzemeltetésének hiányosságait, ebből fakadó feladatokat. Véleményünk szerint a jelenlegi monitoring rendszer legnagyobb hiányossága, hogy nem integrált, nem a táji folyamatok (természeti- gazdasági- társadalmi) nyomonkövetése, hanem egyes alrendszerek mérése a cél.

A leíró fejezetek közül a legutolsó az 5. fejezet, melyben a VKI által előírt és hazai (valamint bevont nemzetközi) szakemberek által megfogalmazott, kidolgozott minősítési rendszerek leírása történik. E minősítéssel kapcsolatban általános megjegyzésünk, hogy nem vízgyűjtő szemléletű, sajnos nem integrált és nem veszi figyelembe a tájműködést, és nem ebben értelmezi a vízrendszer működésének és jó ökológiai állapotának meghatározását. A hidromorfológiai értékelés szempontjaival egyetértünk (lásd 145.old) és az összefoglaló értékeléssel is (5-4 táblázat). Az integrált (mely a két szempont kombinációját jelenti) minősítés során jelentős az adathiány (5-5 ábra).

Az 5.1.4.1 fejezetben az értékelés lehangoló - "a természetes vízfolyások több, mint 94%-a intézkedést igényel", mely egyúttal jelzi, hogy a megoldás paradigmaváltást és a vízkormányzás teljes megújítását igényelné!

Itt vetődik fel az a kérdés is, hogy a minősítő rendszerek felülvizsgálatára is szükség lenne, különös tekintettel a hidromorfológiai értékelésekre, melyekre az interkalibrációs eredmények tükrében történnek majd meg. Véleményünk szerint nagyon fontos, hogy a valós emberi beavatkozások mértékét tárjuk fel az eredendő tájműködéshez képest, és nem kozmetikázott, politikailag elfogadhatóbb képet fessünk. Sajnos hazánk természetes vízfolyásai valóban jelentős módosításokon mentek keresztül (és a jövőben tervezett területfejlesztési, energetikai beavatkozások ezt a képet tovább ronthatják), és a VGYT-kben kiemelt feladat lenne azon intézkedések megvalósítása, mely az árterek rehabilitációját, a vízterek és vízjárta területek nagyságának növelését és a medence jellegből fakadó, a tájak vízvisszatartó funkcióját javítják.

A felszín alatti víztestek minősítése során meghatározott minősítési módszerek a VKI előírásait meghaladják, komplex szemléletet tükröznek. Az értékelés során valamennyi (185 db) víztest értékelése megtörtént, s a kép nem túl bíztató (5-16 táblázat). A FAVÖKO (felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák) károsodottságát csak két típusra lehetett megállapítani, ami jelzi az értékelés jelenlegi korlátait, hiányosságát. Szerkezetileg ez a fejezet az, ami a legjobb szerkezeti felépítéssel rendelkezik, összegez és értékel, megjegyzésekkel értelmezett!

Az 5.4.4. fejezetben a védett területek víztest-értékelése történik a NPI által kitöltött kérdőívre adott válaszok alapján. Sok esetben felmerül az adatgyűjtési hiány és részletes cönológiai felmérés hiánya (országosan védett területekből a vízfolyások 1-e). Az összefoglaló értékelésben ok-okozati megközelítés jellemző, mely a dokumentumban szinte egyedi. Értékelik a vízátvezetések, konfliktusok okait, mértékét az érintett 1037 víztestre. A felszíni álló víztestek környezetterhelésének mértékéről nem csak a kiemelt okokról kapunk képet, jó lett volna mérési adatokkal illetve egyéb vízgazdálkodási fejezetekben felsorolt értékelésekkel ezen állításokat összekötni (192. old lap közepe). A 193 old. lap tetején a nádat invazív fajként sorolják fel, ezzel nem értünk egyet.

Az 5.5 fejezet tárja fel a jelentős problémákat és okait. A fejezet - hasonlóan az egész dokumentum szemléletéhez - a lineáris gondolkodás és nem a ciklikus, visszacsatolási rendszereket feltételező megfogalmazás jellemző. Szöveges összefoglalás és prioritáslista nem található. A problémafa további átdolgozást igényel, különös tekintettel a 3. oszlopban lévő megfogalmazásokra (5-9. ábra, 195. oldal; pl. "feliszapolódás: (következménye a víztestre): nagyon jellemző a Tisza hullámterének egészére", illetve "mederforma...": (következménye a víztestre): előfordul).

ÖSSZEGZÉS ÉS JAVASLATOK

A 6. fejezetben a környezeti célkitűzéseket összegzik, ahol a 200. oldal közepén a derogáció lehetőségét (illetve szükségességét), valamint a védett területekre vonatkozó előírások elérését adják meg. A következő bekezdés jellemzi leginkább a tervezés (intézkedések megfogalmazásának) rendjét - mivel csak azon víztesteknél lehet 2015-re elérni eredményt, amelyekre már megkezdődött a beavatkozás és a finanszírozás megoldott, azért minden más, károsodott víztest esetében a beavatkozások a következő tervezési ciklusra tolódnak el. Így "varrunk a gombhoz kabátot", azaz a meglévő tervekhez stratégiát (200. oldal lap közepe).

A derogációs eljárás (tehát időben kitolás vagy a célkitűzések enyhítése) nem átlátható, monitoring adatokkal, fizetési hajlandósági felmérésekkel nem alátámasztható, ami környezetvédelmi szempontból aggodalomra ad okot. Mi alapján határozzák meg a sorrendeket? Ki dönt, hol és milyen vizsgálatok, számítások alapján legyen derogációs munka?

A 202. oldal az átütemezéseket és a lehetséges előrehaladást adja meg, de nem tudjuk milyen gazdasági forgatókönyv, társadalmi változások tükrében? Mivel az anyagban semmilyen hosszú távú kitekintés nem szerepelt, így nem megfogható, hogy az ütemezést milyen keretek és feltételezések mentén fogalmazták meg.

204.oldal táblázata szerint a víztestek 89%-a esik a G3-as kategóriába, mely 2015-ig aránytalanul magas terhekre hivatkozással 2021-re és 2027-re tolja ki a beavatkozásokat. Kérdés, hogy van ennyi időnk? Kielégíthetők-e az igények a víztestek 89%-ában a ma is már rossz, illetve nem fenntartható vízrendszerekkel? Hogyan és milyen módon károsodnak az ökológiai folyamatok (nem a védett területek) és milyen módon sérül hazánk vízkészlete, vízmérlege?

A 6-6 táblázat fejléce elcsúszott, de következtetéseink hasonlóak a természetes víztesteknél megfogalmazottakhoz (93% G3 kategória).

A felszín alatti víztesteknél a kép sokkal jobb (6-15 és 6-16 táblázat) (illetve annak látszik, hiszen az értékelés /leírás során az illegális vízkivétel, illetve a felhagyott fúrt kutak szennyezési problémái megemlítésre sem kerültek).

A 6.4 fejezet általános útmutatást ad a jövőben várható fejlesztésekkel kapcsolatos elvárásokra. Ennek keretében hangsúlyozzák a VKI-nak megfelelő vizsgálatok elvégzését, miközben az anyag több pontján (és nemzetközi szakirodalomban több helyen) az előírások, definíciók felülvizsgálatát és a komplex megközelítést hiányolják (pl. vízgyűjtő szintű elemzések). Ennek tükrében hogyan várható el a nagyberuházások, fejlesztések értékelését és eredményeinek hatását a beruházás irányára? (216. old. lap közepe)

A 7. fejezet a vízhasználatok gazdasági elemzését foglalja össze. Az első részben a különböző szektorok vízhasználatának 2015-ös előrejelzését találjuk két scenárióra (alacsony-magas) (218. oldal). A hűtővíz igény esetén az adatok egyezése mutatja, hogy nem vették figyelembe a potenciális klímaváltozás hatását (legalább a valószínű scenárió esetén). A lakossági vízfogyasztás mértékénél az elmúlt évek fogyasztási jellemzőit figyelembe véve a 13,4% növekedés nem valószínű, mivel már most is jelentős csökkenés érzékelhető csak az árak növekedése miatt. Öntözési igényeknél 50%-os emelkedést számolnak, ami a létesítmények állapota és ezek helyreállítására szánt források, valamint a mezőgazdaság gazdasági kilátásai (fizetőképesség) miatt egyáltalán nem valószínűsíthető. Másrészt a VGT-ben szereplő vízvisszatartást preferáló beavatkozások csökkentik az öntözési igényeket. Mivel a derogációk 2027-ig szólnak, ezért módszertanilag fontos lett volna erre a szakaszra is előrejelzést megfogalmazni. Másrészt az előrejelzések kereteit adó gazdasági- társadalmi scenáriók meghatározása nélkül ez a fejezet lóg a levegőben.

A 7.2. fejezetben a költségmegtérülés számítási módszereit és egyes szektorok értékelését találjuk. Az EU szakmai javaslatai alapján a teljes gazdasági értékelés módszere biztosítja a környezeti erőforrások és erőforrás megőrzés leképezését a projektértékelésekbe. Az értékelés és a megállapítások tényszerűek, bár sajnos nem esik szó a pozitív ösztönzőkről és az egyéni vízrendszerek helyzetéről (pl. mi a helyzet az egyedi szennyvízrendszerekkel). Az üzemeltetési leírás hangsúlyozza az ivóvízrendszerek elöregedésének, a vízbázis-védelemnek a problémáját, melyre javasolja a szabályozás továbbfejlesztését, amit támogatunk. Mivel hazánk 1/3-a (közel 3 millió ember) létminimum alatt, illtetve ahhoz közel él, azért átlagosnak vehető a 6%-os (vagy magasabb) jövedelemarányos költségteher.

A 224.oldalon bemutatott költségmegtérülési ráták alacsony %-a rámutat a jövőben várható problémákra, egyes térségekben az üzemeltetők várható gazdasági problémáira.

Az ivóvízellátás és szennyvízkezelés területén a tulajdonviszonyok változásáról (önkormányzattól vállalkozói körbe) és a fizetési hajlandóságról (elöregedő települések, munkanélküliséggel sújtott települések) nem esik szó, ami jelentősen meghatározza a jövőben végrehajtható beruházások finanszírozhatóságát.

A 226. oldal felsorolása említi az egyedi szennyvíztisztítók előnyét, de nem részletezi azt (környezeti előnyök, alacsony tőkeigény, függőségi viszony csökkentése). A magasabb tisztítási szintek (pl. mikro-szennyezők eltávolítása) díjhatásairól nem esik szó, miközben ez a következő dekád legnagyobb kérdése (szennyvizet tisztítani, külön gyűjteni, egészséges ivóvizet külön szolgáltatni; mindezt a környezeti terhelés tudatának függvényében). A bevezetőben említett társadalmi terhelhetőséget a fejezet szerzői is alátámasztják - "kistérségi minimumnál 5% körüli, a legszegényebb háztartásoknál 8-11% körüli az érték" (227. old).

A 7.2.3. fejezet nem tér ki a vízvisszatartás rendszerének pénzügyi kereteire, melyek csökkentik a vízhiányt, egyes esetekben az árvízi és aszály kockázatot. Ezen rendszerek finanszírozása fontos közgazdasági feladat adott belvíz-öblözeten, illetve folyószakaszon belül (többcélú rendszerek nem csak csatornáknál, hanem területeknél is lehet).

A KÖVIZIG-ek átláthatatlan pénzügyi elszámolási rendszerét meg kell szüntetni és hathatós beavatkozásokkal mind a szervezetek, mind alvállalkozóik átvilágíthatóságát biztosítani kell (228. old).

A társulatok egyes esetekben állami feladatokat vállalnak át - pl. talajvédelem, árvízvédelem, természetvédelmi vízpótlás - melyeknek elismerése és finanszírozási rendszerének fenntartása fontos. Bár az érdekeltségi hozzájárulás fizetésének hajlandósága sokat javult az elmúlt években, nem jelenthetjük ki, hogy a társulatok gazdálkodása elfogadható szinten áll. E kérdés részletes vizsgálata, költség haszon elemzése és ökoszisztéma szolgáltatás értékelése elengedhetetlen a közeljövőben (228. old).

A készletköltségek bevezetése és körültekintő meghatározása sokkal alaposabb készletfeltárást és vízmérleg-számítást igényel, melynek során figyelembe kell venni a nem víztestekben tárolt vizek (talaj, ökoszisztéma, táj) mennyiségét, hatását a felszín alatti vizek mennyiségi, minőségi állapotára, a csapadékképződés folyamataira. Ezen mérlegek gazdasági értékelése elengedhetetlen (229. old.) Ebben a fejezetben merül fel egyedül az illegális kivételek, használatok ténye, bár csak burkolt formában ("felszíni készletek csökkenő (legális) használata azért is problémás,..." )

Maximálisan egyet kell értenünk azon kijelentéssel, mely a mezőgazdasági vízhasználatok esetében a nullás kulcs bevezetését károsnak nevezi. Nem csak a nyomon követés, de az térségi érdekeltségi rendszerek, valamint a belvízkérdés és a vízvisszatartási, szelíd árasztási rendszerek bevezetése is hátrányt szenved e döntés miatt (231.old.). Támogatjuk a 7.3 fejezet 2 pontjában megfogalmazottakat, s javasoljuk a módszertanba az ökoszisztéma szolgáltatás értékelés és a teljes gazdasági érték számítás beemelését (231.); biztosítva ezzel a kombinált projektek (és többcélú projektek) értékelését.

INTÉZKEDÉSI PROGRAM (8.fejezet)

Az intézkedési csomagokat (egy területen megvalósítandó intézkedések), intézkedési elemeket (együtt megvalósítandó intézkedések), összegzett beavatkozásokat mutatja be a fejezet (233. oldal). Az összefoglaló táblázatban is már szembe tűnik, hogy sem az ivóvíz minőség javítása, sem az átfogó intézkedések a vizi környezeti problémák megoldására, az egyéb szennyezések csökkentésére nem kap hangsúlyt. Míg kötelezettségünk, hogy 2015-ig a védett területeken lévő víztestek jó ökológiai állapotát biztosítsuk (derogáció nem megengedett), addig csupán 228 intézkedés foglalkozik a kérdéssel (8-1 táblázat, 234. oldal).

Dominánsan jelentkezik a már folyamatban lévő szennyvíz-programokat magába foglaló tápanyagterhelés-csökkentés (3686), és a vízfolyások hidromorfológiai állapotát javító intézkedések (2914).

TA1-7 intézkedések alapfeltételei - mint pl. tájhasználati, birtokrendezési tervek, melyek a beavatkozások alapját képezheti, nem szerepelnek (8-2 táblázat).

TE1- prioritások mentén (pl. vízfolyástól való távolság, alapkőzet) a rekultivált (alias homokkal, földdel borított) korábbi települési hulladékrakók felszámolását, elhordását, újrahasznosítását kell megcélozni.

TE2 - belterületi csapadékelvezetés helyett a csapadékok helyben-tartását, visszafogását kell ösztönözni.

Az intézkedések közül hiányoljuk: pufferzónák és összefolyási szűrőmezők kialakítását a mezőgazdasági (és közlekedési, települési) zónákból érkező szennyezés elkerülése érdekében.

Erősíteni kell a N2000-es területek kezelési terveinek elkészítését a VGYT tervezés idejére, hangsúlyosan szerepeltetve benne a kívánt vízgazdálkodási elvárásokat (239.old).

A belvízelvezetés helyett a belvizes területek átsorolása, a parcellák megosztása és birtokrendezése adhat hathatós és energia és költség-hatékony beavatkozást. A területekre javasolt beavatkozások (TA3-4) csakis öblözeti szintű tervek mentén, magasabb szintű koordinációban és gazdasági ösztönzők alkalmazásával valósítható meg. A célprogramok igény szerinti megvalósítása a társadalmi helyzetkép miatt (lásd bevezető) nem működik (241 oldal). Az intézkedésekhez szükséges források az UMVT-ben találhatók, melynek keretei a következő 5 évre rögzítettek (2009-es pályázati kör, 5 éves futamidők), tehát csupán 2014-től szabadulnak fel források e célterületek finanszírozására. A feladat magas szintű és hatékony FVM-KvVM együttműködést feltételez.

A már folyamatban lévő szennyvízprogram végrehajtása beemelésre került a VGT-be, melynek keretében a magasabb tisztítási szintek (SZ2) és a költség-hatékony intézményi, műszaki rendszerek (SZ4) kerültek be. Ezen intézkedések nem biztosítják a jó ökológiai állapotot, csupán a lényeges szennyező paraméterek terén érhetnek el javulást.

A 8.1.5. fejezetben a települési egyéb szennyezések kezelését célzó intézkedéseket találjuk. Mivel ez önkormányzati, nem kötelező feladat, ezért a VGT inkább iránymutatásokat fogalmaz meg (határértékeket). Hiányoljuk a fő célok tisztázását (szennyezések minimalizálása és potenciális haváriák elhárítása, a vizek területen tartása). A TE1 keretében a bezárt és vízbázisvédelem szempontjából fontos hulladéklerakók felszámolást és nem csak rekultivációját tartanánk elengedhetetlennek. A TE2 - PT3 beavatkozás három szabályozási területet sorol fel, melyek egymásnak ellentmondanak - ki kell mondanunk, hogy a fő cél a vizek területen tartása, hasznosítása és a belterületi csapadék-vízgazdálkodás ökológiai, vízminőség-védelmi és település-klímavédelmi szempontú kidolgozása.

Fontosnak tartjuk a halastavak működés szempontú minősítését, melyben nem csak a társadalmi, de az ökológiai elvárások is tükrözhetők lennének (270. oldal). Halastavak, tározók üzemeltetési rendjének felülvizsgálata szükséges a folyók, kisvízfolyások ökológiai minimum hozam biztosítása szempontjából. A szűrőmezők és pufferzónák fejlesztést össze kell kötni a tájfejlesztéssel, ökológiai hálózat javításával.

A felszíni vizek terhelése terén még nagyon sok teendő van, melynek költségterhe meghaladja a következő időszakokban rendelkezésre álló keretet. Ezért van még nagyobb szükség a kombinált megoldások előtérbe helyezésére - mint pufferzónák, szűrőmezők, folyószakaszok ökológiai revitalizációja. Előtérbe kell helyezni a szigorúbb ellenőrzést (I/O mérleg alapján, teljes környezeti felülvizsgálatokkal) és a szennyező fizet elv alkalmazását.

A felszín alatti vízbázisok védelmét össze kell kötni a termőföld védelmével (talajvédelmi előírások). Továbbiakban is folytatni kell a kármentesítést, melynek során az ökológiai/természetközeli technológiákat kell előtérbe helyezni (280.oldal).

Hidromorfológiai intézkedések között messzemenőkig támogatjuk a HA1, HA2 és a HA3 intézkedéseket, melyek keretében elengedhetetlen a birtokrendezés az érintett területen és az érdekeltek közösségének együttes fellépése az üzemeltetés során, A cél nem a kisajátítás és kisajátított területeken való állami kezelés, hanem a helyi közösségek által megvalósított kezelés kell legyen. A KK2 beavatkozás keretében egyértelmű szempontok mentén kell a hajózhatóság feltételeiről, ökológiai rendszerre gyakorolt hatásról döntéseket megalapozni és helyes kérdések mentén a helyes válaszokat megadni (ki, milyen méretű és összekapcsolt hajókkal, kinek az érdekéből és milyen érdekeltségi befizetés mentén hajózik a hazai vizeken?). Előtértbe kell helyezni a kis vízfolyások rehabilitációját, mely segítheti a nagyobb folyók árvízvédelmi és vízgazdálkodási helyzetét. Nem értünk egyet a medertározással és duzzasztással (helyette az árterek revitalizációja kell). Az árterek, vízjárta területek rehabilitációját (birtokrendezés, földhasználat váltás, zonális programok), a töltések áthelyezését támogató mechanizmusok kidolgozása és bevezetése elengedhetetlen. Az önálló vízfolyás rehabilitációs projekteket, csak a táj (öblözet) teljes vízgazdálkodási - rehabilitációs tervének tükrében (vízgyűjtőszemlélet) szabad megvalósítani (290. oldal).

Ehhez jó alapot teremtenek pl. a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem A Tisza árvízi szabályozása a Kárpát-medencében c. NKFP kutatásában kimutatott eredmények. Ezek szerint a mélyárterek bevonása az árvízvédelembe, a természetes mélyületekben történő, szabályozott árapasztás jelentős kölségmegtakarítást és kockázatcsökkentést eredményez társadalmi szinten. Fontosnak tartjuk, hogy a már megépült tájgazdálkodási mintaterületeken (VTT Cigándi tározó) és a később megépítendő hasonló célú területeken (pl. Nagykörűi tározó) a tájhasználatváltás megfelelő ösztönzést (agrár-környezetgazdálkodási és más vidékfejlesztési támogatások) és segítséget kapjon (felkészítés, tudatformálás, közösségfejlesztés), hogy a helyi érintettek (első sorban a gazdálkodók) ebben érdekeltté váljanak.

Állóvizek rehabilitációja során legfontosabb kritérium a területfejlesztési tervekben a további beépítések (pl. a Balaton törvény felülvizsgálata és építési korlátozások visszaállítása), illetve fejlesztések (lásd Velencei-tó) korlátozása, szabályozása. Második lépésben a területhasználat intenzitás mértékének csökkentését és az állandó borítást tartjuk elengedhetetlennek (295. oldal).

Az egyedi intézkedések esetében (8.3.4. fejezet) a legfontosabb a műszaki, engedélyezési szabályok felülvizsgálata, módosítása és a teljes gazdasági értékelés beemelése a döntéshozatal módszertanába. Másrészt az alternatívák kidolgozása során jelentősen eltérő technológiai ötletek mentén kell gondolkodni, az ökológiai megoldások és az üzemeltetési költségek hosszú távú biztosítása tükrében. E téren kiemelten fontos a határmenti területek beavatkozásainak véleményezése, értékelése (bilaterális megállapodások és az ESPO alapján). A "kisvíz ökológiai vízkészlet" és a "mederalakító vízhozamok" biztosítását jogszabályban kell rögzíteni, ellenőrizni és bírságolni annak elmaradása esetén (298. oldal). KK2 esetében a költség-haszon elemzés nem elegendő, részletes érdekeltségi elemzés és társadalmi kockázat elemzés szükséges az ökoszisztéma szolgáltatás-értékelés mellett.

Nem értünk azzal egyet, hogy a HA1-3 működési költségét csak a gazdálkodók állják, hiszen a hasznok térségi, illetve részvízgyűjtő szinten jelentkeznek, nemzeti haszonnal.

A vízhasználatok megvalósulási intézkedéseinek keretében a FE1-4 intézkedéseket kellene előtérbe helyezni, különös tekintettel a víztakarékosságra, ahol nem a technológiai, hanem a szemléletváltási program a legégetőbb hiány. A gravitációs kapcsolatok helyreállítása csakis öblözeti szintű tájhasználati tervek (s ebben vízkormányzási és vízvisszatartási tervek) mentén valósíthatók meg, tehát kapcsolt intézkedésként lehet csak bevezetni. Elengedhetetlen és jelentős társadalmi konfliktussal jár az illegális vízkivételek felülvizsgálata és program kidolgozása, végrehajtása (304). Az eredmények értékelését, nyomon követését szolgáló monitoring rendszer felállítása szükséges, mely vizsgálja a "tájban visszatartott, készletezett" vízmennyiségeket is.

Az ivóvízminőséget biztosító intézkedések (8.5 fejezet) listáját nem kritizáljuk, a felsorolt intézkedések helytállóak, de szükségesnek tartjuk az alternatív megoldások vizsgálatának (kettős rendszerek, alternatív vízellátó hálózatok) vizsgálatát és bevezetési lehetőségének értékelését. Másrészt a lakosság tudatosságának növelése elengedhetetlen adott lakókörnyezetben szolgáltatott vízminőségekről, annak sérülékenységről.

A 8.6. fejezet szerkezete, hangvétele és tartalma jelentősen eltér az előző fejezetektől. Érvel, értelmez és komplexen közelíti meg a problémát. A leírt megállapítások sok helyen találkoznak a már megfogalmazott kritikáinkkal, elvárásainkkal (ökológiai vízmennyiség biztosítása, morfológia, stb.). Mégis, amikor a részletes felsorolás értékeléseit olvassuk a megfogalmazások pozitívak, bíztatóak és nem jelzik, hogy egyes célok és a természetvédelmi elvárások egymásnak ellentmondanak (hajózás fejlesztése - ökológiai értékek védelme). A védett területeken lévő víztestekre vonatkozó kezelés terveket az öblözetek (táji egységek) szintéjére megfogalmazott tájhasználati tervek keretéhez illesztve MEPAR blokk szintig kell részletezni és harmonizálni. A beavatkozások ökológiai szolgáltatásának mértékét meg kell határozni, eredmények értékelését biztosító komplex monitoringot biztosítani kell (334. oldal).

A 8.7 fejezet az átfogó intézkedéséket határozza meg. Ezeknél a legelső az SKV és a VKI összeépítése. Mi ennél szigorúbb elvárást támasztunk (hiszen látható, hogy jelentős, nagy szerkezeti átalakulást adó projektek is kikerülik az SKV-t). A projektek értékelésénél az ökológia lenyomatot, a fenntartható erőforrás-gazdálkodást és az ökoszisztéma szolgáltatások változását kell vizsgálni. Nem elegendő méret, illetve hatásterület alapján meghatározni, hogy hol kötelező komplex értékelések megadása, tartalmi (pl. termál-, ill. ivó-vízbázist, hidromorfológiát érintő beavatkozások) felsorolásával kell bezárni a kiskapukat. A környezeti hatásvizsgálatok során kötelező a társadalmi, gazdasági kontextus, érdektérkép vizsgálata (pl. kérdőíves felmérésel, fókuszcsoportos megbeszélésekkel), valamint az alternatívák során lényegesen különböző, ökológiai / természetközeli megoldásokat tartalmazó alternatívák kidolgozása is. A költség-haszon elemzés során az üzemeltetési költségek és a nem gazdasági hasznok és externáliák értékelése szükséges. Új gazdasági szabályozók kidolgozása szükséges, melynek keretében a társadalmi konzultáció és az egyenlőség elve kell, hogy érvényesüljön. Az önkormányzati, állami vagyon értékesítésekor a garancia-rendszereket, ellenőrzéseket és minőségbiztosítást államilag kell meghatározni és biztosítani. A gazdasági eszközrendszernek tükröznie kell az egyes szereplők által végzett közfeladatok elismerését (pl. árterek revitalizációjában részt vevő gazdák esetén hozzájárulási díj elengedése, állami átvállalása).

Az adatgazdálkodás és információáramlás folyamatát minél hamarabb rendezni és fejleszteni kell, melynek keretében a szakmai szervezetek és a területek érintettjei folyamatosan tájékozódhatnak az állapotokról, folyamatban lévő beavatkozásokról és visszacsatolásokról (adaptív vízgazdálkodás). A képzések megújítása során figyelembe kell venni nemzetközi és hazai eredményeket (pl. Newater projekt képzési programjai; NKFP projektek modellezési eredményei).

A TÁRSADLOM BEVONÁSÁT CÉLZÓ FOLYAMATTAL KAPCSOLATOS KRITIKAI MEGJEGYZÉSEK (10 fejezet)

IDŐTÉNYEZŐ

A program kidolgozása során több alkalommal jeleztük, hogy a végrehajtás túl gyors, az elvárások, célkitűzések túl komplexek a jelenlegi gyakorlathoz képest. Nem volt elegendő idő a részanyagok alapos áttekintésére, a fórumokon pedig arra, hogy a kérdéseinkre választ kapjunk. Más országokban minimum kétszer ennyi idő állt rendelkezésre a társadalmi vitákra (pl. Németország).

MÓDSZERTAN

A lakosság (illetve a társadalom) egyes célcsoportjai bevonásának több ma már közismert (bár időigényes - lásd fentebb) módszerét ismerjük. A most megvalósított folyamatban a fórumok interaktivitása nagyon alacsony; a válaszadók felkészültsége, hozzáértése és hozzáállása sok esetben felháborító; az alternatív módszerek - pl. mélyinterjúk, fókusz-csoport megbeszélések végfelhasználókkal; több területre végzett érintettség és konfliktus elemzés; fizetési hajlandóság mérése gazdasági és társadalmi szempontból lényegesen eltérő térségekben, társadalmi csoportok körében - alkalmazása elmaradt. A folyamat könnyen környezettudatosság és víztudatosság terjesztésére és helyi víz-konfliktusok feltárására és kezelésére alkalmas kezdeményezés lehetett volna, de nem lett az. Marad drága pincéres rohamebédek és road-showk, üres, megválaszolatlan kérdésekkel és állandó fellépőkkel tarkított fórumok sorozatáva, melyen való aktív részvétel egy fő fél évi állását jelenthette volna egy civil szervezetnél, vagy oktatási intézményben (anyagok internetes levadászása, áttanulmányozása, kérdés, vélemény megfogalmazása, fórumon részvétel, újabb véleményezés).

VÉLEMÉNYEK BEÉPÍTÉSE

Sajnos a folyamat során nem derült ki, hogy a beküldött véleménynek milyen formában és milyen szempontok mentén kerülnek beépítésre az anyagokba. Mivel sok szereplő akkor fog felébredni, hogy egyes elemek rá is vonatkoznak, amikor konkrét intézkedés érinti őket, ezért fontos a rugalmas, nyitott és kezdeményező hozzáállás a VKI kidolgozói és a VGYT-k kidolgozói részéről. Csakis az alkalmazkodó, a társadalmi igényekre ható és azokat meghallgató tervezői csapat tud fenntartható, társadalom által végrehajtható programot megfogalmazni. Ennek érdekében fontos a VGYT-k tervezőinek felkészítése, képzése és szemléletének formálása, melyhez a Szövetség az Élő Tiszáért a segítségét felajánlja.

MELLÉKLET

Gondolatok és tanulságok a Vízgyűjtő gazdálkodási tervezéshez különös tekintettel a Tiszára

Írta: Balogh Péter

Tombácz Endre - a Tisza részvízgyűjtő fórumon (Szolnok.09.09.16.)

1. Ez egy "segítségkérő fórum".

2. "Fel ne merüljön, hogy sikerül" ("Olyan mintha arra köteleznének, hogy ugorjak át 2 métert - ha nem tudom 2015-re, akkor elég 2021-re..")

Ahogy telik az idő egyre kevesebb esélye van... Most sem azért nem alkalmas rá, mert nem lehetne alkalmas rá elvileg, hanem mert olyan állapotba hozták az életfolyamatai. Ezek a folyamatok pedig az idő teltével egyre romló állapotokat okoznak.

Kulcsproblémák - sok szakértő emlegette

- "készlethiány" - mindenhol!

- nem klímaváltozás, nem istencsapása, hanem a 150 éve követett vízgazdálkodási gyakorlat az oka

- ezért a vízügy feladata és felelőssége, és nem hivatkozhat "társadalmi" igényre.

A tervezéskor adottságnak tekintik a szabályozást (az ember által újabban kialakított szerkezeteket), és ahhoz akar alkalmazkodni az új VGT (ami emiatt nem lehet új...).

Pedig a táj eredendő működését kellene adottságnak tekinteni.

A kulcsproblémák között és a helyzetértékelésben NEM szerepel, hogy

- a jelenlegi, modernkori Tisza-táj értelmezése, használata, szerkezete NEM a Tisza-táj eredendő működéséhez igazodik, hanem külső, rövidtávú gazdasági érdekhez, ezért a Tisza jelenlegi szabályozása koncepcionálisan hibás. Ha ezt az alapot nem haladjuk meg, NEM tudunk fenntartható VGT-t csinálni.

- Nem azért kell tervezni, mert egy jó rendszerben vannak nem jól működő részek,

- hanem mert rossz a rendszer, bár vannak még jól működő részek.

"Az Alsó-Zagyva készlethiányához jelentősen hozzájárul, hogy a felső vízgyűjtőn van 33 tározó." (Háfra Mátyás - KÖTIKÖVIZIG)

Elhangzott:

"Érdemes lenne nem a mederben tározni a vizeket, hanem oldalt."

"Értsük meg, hogy most már a természetvédelem is fontos, nem csak a gazdaság."

Meg kellene érteni még, hogy nem azért kell újratervezni, mert fontos (lett) a természetvédelem (mint ágazat), hanem mert az a gazdaság, ami a modernkori vízgazdálkodást megrendeli rombolólag hat a helyi tájra és közösségekre, amennyiben egyfunkciós, kiszivattyúzza erőforrásaikat, szétzúzza struktúráikat és függésbe hozza őket. Ez a vízháztartás tekintetében azt jelenti, hogy a táj víztartó funkcióit negligálja, az iparszerű csúcsrajáratott szántóművelés fenntartása rendszerszerűen a táj kiszáradásához vezet(ett). (Vö. "készlet-hiányok")

Összegzéshez:

- A VGT még mindig nem a Tisza-táj eredendő működését tekinti alapnak.

- A VGT nem vízügyi belügy - bár a felelősség az övék, és annál jobban, minél inkább belügyként kezelik a feladatot.

- Nem ún. "természetvédelmi" okok miatt kell új rendszer, hanem mert rossz a régi.

- A "társadalmi igényre" szakmai okok miatt most már nem hivatkozhat a vízügy, mert éppen a vízügynek szakmai felelősége felismerni és felismertetni, hogy a jelenlegi "társadalmi igény" nem fenntartható.

- A VGT-nek az a feladata ebben a helyzetben, hogy megadja a kereteit az új, nagy vízpuffer- kapacitású vízgazdálkodás, és a természetszerű tájgazdálkodás kialakításához.

- Diverz táj - diverz haszonvételek.

2009/11/18 23:59 WWF Magyarország

WWF MAGYARORSZÁG VÉLEMÉNYE

Általános észrevételek és javaslatok

1.) A vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés nem kizárólag vízügyi feladat. A természetvédelmi és környezetvédelmi szervek sokkal intenzívebb bevonása szükséges a tervezésbe, továbbá olyan kulcsfontosságú tárcák aktív szerepvállalása elengedhetetlen, mint például a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vagy az Önkormányzati Minisztérium. A társ tárcák együttműködése közös felelősségvállalást, feladat vállalást és megosztást, továbbá a feladatokhoz megfelelő forrás hozzárendelést jelent. Ha ezek nem történnek meg, akkor terv lesz, de a célokat nem érjük el a gyakorlatban.

2.) Az intézkedések részletes megtervezéséhez és kivitelezéséhez a források biztosítását már most el kell kezdeni. Ez legkézenfekvőbb az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program esetében. Az agrár-környezetgazdálkodási kifizetésekből fordítsanak elegendő forrást arra, hogy ez elégséges legyen a VKI célkitűzések eléréséhez szükséges tájhasználat váltáshoz. Javasoljuk az AKG vizes élőhely célprogramok mihamarabbi beindítását, először az ország egyes területein kísérleti szinten. Ehhez - ahogy a terv is írja - a MEPAR szintű lehatárolás is elengedhetetlen.

3.) A KEOP, ROP-ok és egyéb releváns programok és azok akcióterveinek felülvizsgálata ill. módosítása is szükséges a VKI célok teljesítésére hozott intézkedések teljeskörű finanszírozásához. Ezt a terv is megfogalmazza, azonban ennek külön kiemelését javasoljuk.

A pályázatok VKI-nak megfelelő kiírása mellett olyan független bizottságok felállítása szükséges, amelyek a pályázatok elbírálásánál eldöntik, hogy az adott projektek valóban VKI kompatilisek-e.

4.) A tervezetből még kevéssé látszik az igazi vízgyűjtő szemlélet. A konkrét víztestekhez rendeltek intézkedéseket, azonban kevéssé vagy egyáltalán nem látható hogy ezek az intézkedések hogyan hatnak egymásra egy adott területen, kisebb-nagyobb vízgyűjtőn. Javasoljuk a vízgyűjtő-szemlélet kifejezettebb átgondolását és megjelenítését a tervben és az intézkedésekben.

5.) A monitoring rendszer fejlesztése alapvető fontosságú ahhoz, hogy valamennyi víztestre több éves adatsorokon alapuló intézkedési terv születhessen. Jóllehet - tekintve vizeink állapotát - az intézkedések jó része a legpontosabb adatok birtoklása nélkül is kézenfekvő, ennek ellenére fontosnak tartjuk, hogy több területen (pl. a biológiai adatok vagy a nitrát terhelés terén feltétlenül) jóval kiterjedtebb adatgyűjtés folyjék a jövőben.

6.) A Víz Keretirányelv jó lehetőséget ad arra, hogy a szomszédos országokkal közösen találjunk megoldásokat a határon átnyúló problémákra. Magyarországnak sokkal erőteljesebben kell kiállni saját érdekeiért. A felvízi országokban olyan beavatkozásokat végeztek, amelyek ránk nézve káros hatásúak (pl. a Dunán hordalék visszatartás a duzzasztók miatt, Tiszán külföldről jövő ipari szennyezések). Ezért ezeknek az országoknak kell javító intézkedéseket tenniük. Természetesen Magyarország érdekérvényesítése velük szemben nem egyszerű, azonban ha most nem tesszük meg a kellő lépéseket ennek érdekében, akkor egy hatalmas lehetőséget szalasztunk el, miközben a negatív hatások nálunk jelentkeznek, mind természetvédelmi, mind egyéb ökológiai szolgáltatások tekintetében, illetve a károk kompenzálása hatalmas összegekbe kerül Magyarországnak.

A VGT-ben sokkal hangsúlyosabban és részletesebben szükséges kidolgozni a szomszédos országokkal közösen hozandó intézkedéseket. Ez nagy hiányossága jelenleg a tervezetnek.

7.) A VKI által behozott paradigma váltás sem hangsúlyos a tervben, egy-egy mondatban van elbújtatva, továbbá pl. a Szigetköz esetében a "régi típusú" szemlélet köszön vissza. Ezt feltétlenül, következetesen javítani szükséges a tervben és a mellékletben szereplő - víztesteket és az azokra hozott intézkedéseket felsoroló - anyagban.

Az árvizek és belvizek újszerű kezelése, a vízvisszatartás, az ökológiai szempontoknak megfelelő tájhasználatváltás, a természetes élőhelyek minél természetesebb állapotának elérése és természetes (ön)működésük minél hatékonyabb visszaállítása olyan újszerű hozzáálllást igényel minden oldalról, ami jelenleg még nagyon gyenge lábakon áll. Ezért kiemelten fontos, hogy a VGT-ben ez az új szemlélet sokkal erősebben és egyértelműbben jelenjen meg. A szövegben leírtaknak pedig ne mondjon ellent a víztestekhez rendelt intézkedések némelyike - a Szigetköznél sem.

8.) A tervben szerepel útmutatók, módszertanok, "jó gyakorlatok" kidolgozása, amelyek a VKI követelményei, a VGT-ben szereplő iránymutatások részletes, gyakorlatban használható leírását jelentik majd (pl. árvízvédelem és ökológiai szempontok összehangolása, új fejlesztésekre vonatkozó igazolás módszertana, síkvidéki vízrendezés ökológiai szempontú műszaki irányelvei, stb.). Fontosnak tartjuk, hogy ezeket az anyagokat előre kidolgozott "terv" alapján juttassák el minden érintett érdekcsoportnak, tervezői csapatnak, döntéshozó és felügyelő hivatalos szervnek, s ezekről tartsanak képzéseket, felkészítéseket is.

9.) Továbbá javasoljuk a vízgyűjtő-gazdálkodási "terv" helyett a "keretterv" vagy "koncepció" kifejezés használatát, mert az emberek döntő többsége ezek után egy részletes kiviteli tervet vár, amit a koncepcionláis szintű VGT-től értelemszerűen nem kap meg. Ez nagyon sok félreértést, csalódást vagy érdektelenséget okoz az érintettek között. E nélkül a gyakorlatban a VKI szempontok nagyon kis hatékonysággal fognak megjelenni.

10.) A teljes VGT jogszabályba foglalásához véleményünk szerint a miniszteri rendelet nem elég magas szintű. Még akkor sem, ha az intézkedési programokat kormányrendeletben tervezik majd kihirdetni. A VGT több ágazat és tárca hatáskörébe tartozó feladatokat irányoz elő, így egy miniszteri rendelet nem ad felhatalmazást és kötelezettséget a KvVM-en kívüli szereplők számára. A VGT - intézkedési programon kívüli - fejezetei is olyan alapvető megállapításokat és kiindulási alapokat tartalmaznak, amelyekkel együtt értelmezhető csak valójában az intézkedési program. Javasoljuk, hogy a VGT egésze legyen legalább kormányrendelet szinten kihirdetve.

Észrevételek és javaslatok konkrét fejezetekhez vagy témákhoz

1.) Erősen módosított víztestté nyilvánítás és derogációk indoklása:

A VGT-ben és a derogációs útmutatóban szereplő általános magyarázatokon kívül lesz-e konkrét, víztest szintű indoklás a végleges tervben?

2.) Új fejlesztések (6.4 fejezet):

A VKI (4. cikk (7) pont) szerinti igazolás számonkérése érdekében a döntéshozó és az engedély kiadó szerveknek alapos felkészítés szükséges annak érdekében, hogy maradéktalanul számon tudják kérni az új fejlesztésekre vonatkozó VKI követelményeket.

3.) Döntési prioritások alapelvei (6.5 fejezet)

Megfontolásra javasoljuk azt, hogy két további szempontot is vegyenek figyelembe a prioritási sorrend felállításakor:

- Az adott víztest mesterséges vagy természetes-e.

- Az adott víztest "ökológiai szerepe" az adott területen mekkora.

4.) Mezőgazdaság környezetfenntartó zerepének növelése, illetve a szennyezések csökkentése (8.1.1 fejezet):

"További alapintézkedés, hogy a közvetlen kifizetések feltételeként a 12 % lejtőszög feletti területekre erózió mérséklésére vonatkozó szabályok betartása szükséges a helyes mezőgazdasági és környezeti állapot (HMKÁ) részeként. A HMKÁ kötelmi előírásai ma is komoly színvonalat képviselnek - ha ezek betartásában sikerül megközelíteni az optimális jogkövetői magatartást országos szinten, az minden bizonnyal számos vízminőségi és ökológiai probléma megoldásához hozzájárul."

Az említett jogkövetői magatartás betartatása fontos kérdés, amely azonban nem csak a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés része, hanem azon túlmutat. Erre vonatkozóan szeretnénk konkrétabb ajánlásokat látni arra vonatkozóan, hogy kinek mit kell majd tenni a jogszabályok betartatása érdekében.

5.) Kis- és közepes vízfolyások rehabilitációja (8.3.1 fejezet):

"Dombvidéki kis- és közepes vízfolyásokon cél a mederforma átalakítása és a part mentinövényzónák helyreállítása, illetve ehhez a morfológiai feltételek megteremtése (hullámtér/ártér és az azon történő megfelelő gazdálkodás kialakítása)."

Tapasztalatunk az, hogy a "mederforma átalakításán" sokan nem a természetes morfológiai viszonyok (kanyargósság, változatos partforma, stb.) visszaállítását értik és kimondottan azzal ellentétes beavatkozások (kiegyenesítés, stb.) szükségességét a VKI-val indokolják. Ez teljesen elfogadhatatlan. Javasoljuk, hogy a VGT főanyagában sorolják fel, hogy milyen jellegű változások felelnek meg a VKI szerinti mederforma átalakításnak. Ez később ugyanilyen fontos lesz a pályázati kiírások VKI kompatibilis módosításánál, megfogalmazásánál is.

4.) Javaslatok a tervezet erdőkkel kapcsolatos előírásaihoz:

4.1. Erdők telepítése (művelési ág megváltoztatásával) dombvidéken az erózió csökkentése érdekében.

Az erdőtelepítés alapvető megoldás az eróziós veszély megszüntetésére. Az eróziót teljes mértékben a folyamatos erdőborítás képes megszüntetni, amelynek fenntartása a nem vágásos üzemmódok alkalmazása mellett lehetséges. Javasoljuk, hogy az erdők telepítése során egyértelmű prioritást kapjon a termőhelyre jellemző őshonos fafajok alkalmazása, és a természetes erdőtakaró helyreállítása. A természetközeli erdők művelése olyan módszerekkel történhet (szálalás, szálalóvágás, kis területen alkalmazott fokozatos felújító vágás) amely az erózió kockázatát minimálisra csökkenti. Sem kultúrerdők telepítése, sem tarvágás nem javasolható. Fokozottan erózióveszélyes, meredek domboldalakon az őshonos fafajok alkalmazásával talajvédelmi erdők kialakítása a cél, ún. faanyagtermelést nem szolgáló üzemmód mellett.

4.2. A folyóvizeket kísérő ligeterdők megóvása, természetességük növelése.

A kis és nagy vízfolyásokat kísérő puha- és keményfa ligeterdők helyreállítása, természetességük növelése a part védelme valamint az erdei és vizes élőhelyek megóvása szempontjából egyaránt kulcsfontosságú. A ligeterdők természetessége Magyarországon más erdőtípusokkal összehasonlítva jelenleg a legalacsonyabbak közé tartozik. Ahol szükséges, a partokat kísérő ligeterdőket legalább egy famagasságnyi szélességben, termőhely honos fafajokkal újra kell telepíteni. A meglévő erdők természetességét az invazív idegenhonos fafajok eltávolításával és a természetszerű, többszintes faállomány-szerkezet kialakításával növelni szükséges. A természetes ligeterdők helyreállításának mellőzését, helyettük fás legelők, vagy gyepterületek fenntartását csak olyan esetekben tartjuk indokoltnak, ahol (elsősorban nagy vízfolyások meghatározott partszakaszain) az árvizek levonulását a többszintes erdő akadályozhatja.

4.3. A síkvidéki erdők vízutánpótlása

Az erdők, bár jelentősen hozzájárulnak a levegő páratartalmának növeléséhez, ill. a klíma más paramétereinek javításához, maguk is jelentős vízfogyasztók. Az ország legkevésbé csapadékos tájain, ill. legrosszabb vízgazdálkodású talajain az erdők telepítése nem minden esetben javasolható. Egyértelműen nem javasolható erdők telepítése olyan termőhelyeken, ahol az erdőtakaró feltehetően természetes körülmények között is hiányzik. Az ilyen területeken rendszerint természetvédelmi szempontból értékes száraz gyepeket találunk. Olyan esetekben azonban, ahol egyértelműen jellemző a tájra az erdős vegetáció, biztosítani kell a fennmaradásához szükséges - gyakran a túlzott emberi felhasználás miatt hiányzó - vízmennyiséget. A síkvidéki száraz, sőt üde és nedves erdőtípusok sok állományában évtizedek óta degradációs folyamatok zajlanak a csökkenő talajvízszint következtében. A klímaváltozás előre haladtával e degradációs folyamatok fokozódhatnak. A síkvidéki száraz és üde erdők (borókás nyarasok, homoki és gyöngyvirágos tölgyesek) valamint a láp- és ligeterdők jelenléte a tájra jellemző biodiverzitás megőrzésének záloga, és számos ökológiai szolgáltatás, köztük a klímavédelem fenntartásának alapja. A fennmaradásukhoz szükséges víz utánpótlása ezért, a jelenlegi vízkormányzási gyakorlat részbeni módosításával, elsődleges fontosságú feladat.

5.) Vizes élőhelyekre és védett területekre vonatkozó intézkedések (8.6 fejezet)

Az alapállapot felmérések, kezelési vagy fenntartási tervek hiánya vagy hiányossága miatt erősen kérdéses, hogy védett területek esetében a kitűzött cél - a jó állapot elérése 2015-ig - teljesülni fog-e. A 2015-ös határidőre halasztást nem lehet kérni a védett területeknél. Így ezeknek az élőhelyeknek prioritást kell kapniuk, esetükben a monitoring gyors fejlesztése nem tűr halasztást és kiemelten kezelendő.

Minthogy a Víz Keretirányelvhez hasonlóan az Élőhelyvédelmi és a Madárvédelmi Irányelv is előírja az ezekben szereplő fajokra és élőhelyekre vonatkozó adatgyűjtést, kutatási és monitoring tevékenységet, így indokoltnak látjuk az ebből adódó esetleges átfedések feltárását, s ezen tevékenységek összehangolását. A készülő Natura 2000 fenntartási terveknek ugyancsak összhangban kell lenniük a vízgyűjtő-gazdálkodás keretében tervezett intézkedésekkel, ezért ezekre a tervek elfogadásakor külön figyelmet kell fordítaniuk a döntéshozóknak.

Védett területek esetében kiemelt elvárás kell, hogy legyen az olyan típusú beavatkozások és intézkedések megtervezése, amelyek a természetes rendszerek önműködését segítik elő, ezzel minél kevesebb fenntartási munkát igényelve a jövőre nézve (pl. vízfolyások esetében a természetes mederfejlődés biztosítása) . Ezt a fontos elvárást erőteljesebben és következetesen szükséges megjeleníteni a teljes VGT-ben.

A kikötőkkel és hajózás fenntartásával kapcsolatos intézkedési csomagnál leírtakkal nem értünk egyet ("Várhatóan előfordul majd olyan beavatkozás is, mely közvetlenül érint védett, főként Natura 2000-es területeket, ám többségük várhatóan védett területen kívül fog megvalósulni."). Ezt az állítást cáfolja az a tény, hogy a TEN-T program keretében tervezett nagyszabású Duna hajózhatóság fejlesztés a magyarországi Duna szakasz majdnem teljes hosszát érinti, amely Budapest kivételével Natura 2000 terület. A jelenlegi állás szerint nem hogy nem fogja szolgálni a jó állapot elérését, hanem ellentétes a VKI célkitűzéseivel.

6.) Átfogó intézkedések a vízi környezeti problémák megoldására (8.7 fejezet)

A KHV eljárásba építendő VGT szempontok érvényesítéséhez útmutató kidolgozását tervezik (amivel természetesen egyetértünk). Azonban ez önmagában még nem elég. A döntéshozó szervek képzése is szükséges ahhoz, hogy az előírásokat maradéktalanul számon tudják kérni a kidolgozóktól.

7.) A szükséges információk rendelkezésre állásának biztosítása (8.7.3 fejezet)

"Egyéb (pl. vízienergia, gazdasági célú tározás, duzzasztás, hajózás vízhasználatokra új pénzügyi ösztönzők bevezetése (erre irányuló vizsgálatok eredményének függvényében))."

A "szennyező/használó fizet elv" támogatandó. Ennek fontos része, hogy a fent felsorolt vízhasználók is "fizessenek"! Azonban a terv kéziratból hivatkozott mondatból úgy tűnik, hogy ehelyett támogatást kapnának ezek a vízhasználók. Kérjük ennek mielőbbi javítását a tervben.

8.) Közvélemény tájékoztatása (10. fejezet)

Fontosnak tartjuk, hogy VGT-k elkészítését követő időszakban - a részletes tervek kidolgozásakor - aktív társadalom bevonás történjen. Ekkor már olyan konkrétumokról lesz szó, amelyek a helyiek számára kézzelfoghatóbbak, így hatékonyabb lesz a konzultáció, nagyobb lesz a részvétel. Ehhez azonban megfelelő forrásokat kell rendelni. Külföldi tapasztalatok szerint a társadalmi részvételhez szükséges anyagi forrás a tervezési költségek 10-20 %-a, az építés vagy átalakítás költségei esetében pedig körülbelül 1-2 %. Ezeket a tételeket egy projekt vagy beruházás költségvetési tervezésekor be kell építeni.

9) A vízgyűjtő-gazdálkodás és a mezőgazdaság össszehangolásának lehetőségai c. háttéranyagban foglalt, a mezőgazdasági tevékenységet érintő intézkedési javaslatokkal egyetértünk, azokat minél részletesebben kifejtve javasoljuk megjeleníteni úgy az országos tervben, mint a későbbi intézkedési tervekben.

Budapest, 2009. november 18.

WWF Magyarország

2009/11/19 16:45 Gera Pál

Gera Pál e-mailen érkezett hozzászólása

KEZDEMÉNYEZÉS A VKI VGT HALÁSZATOT ÉRINTŐ SZABÁLYOZÁSI JAVASLATAINKAK AZ IRÁNYAIRÓL

Kelt: Budapesten, 2009. november 15-én

Összeállította: Gera Pál

Elérhetőség: e-mail:gerapal@t-online.hu

A www.vizeink.hu honlapon olvasható az az 5 oldalas dokumentum, ami "A halászatot és a horgászatot érintő szabályozási javaslatok a VGT-ben" címet kapta, és 2009. október 29-én kelt. (Összeállította Simonffy Zoltán Dr. Szilágyi Ferenc, Dr. Clement Adrienne és Mozsgai Katalin javaslatainak a figyelembevételével). A továbbiakban erre a dokumentumra VGT-halászat címen utalok.

Tény, hogy mind a halászat (annak tógazdasági és természetes vízi ága egyaránt), mind a horgászat jövőbeli ágazati szabályozása elkerülhetetlen, minthogy az is, hogy a VKI VGT során megfogalmazódjanak azok a szakmai kritériumok, amelyek betartása és betartatása valamennyi érintett számára kötelező érvényű lesz.

Már a szeptember tizedikei budapesti fórumon is jól érzékelhető volt - amelynek a délelőtti, halászati részén vettem részt -, hogy nem egészen egyértelmű a halászati tevékenység teljes spektrumát felölelő fogalomtár értelmezése, minthogy abban is érzékelhetőek voltak az eltérő nézetek, amelyek konkrét szakmai kérdésekre vonatkoztak, pl. a völgyzárógátas tározók halászati megítélése említhető, és ahogy kinéz, ez még további komolyabb vitákhoz is vezet majd.

A fent nevezett öt oldalas VGT-halászat dokumentum precízen és konkrétan foglalja össze a legsarkosabb kérdésköröket (a szerkesztőt és a javaslattevőket mindenképpen megilleti a köszönet), így olyan véleményezendő vitaalapnak tekinthető, amely félreérthetetlenül megadja a leendő szakmai vita irányultságát.

Ugyanakkor félő, hogy ennek során a vitában részt vevők elsikkadnak már elkészült, hatályos szakmai dokumentumok előírásai, célirányai és javaslatai mellett, hiszen az elmúlt években - a már több mint tíz éves halászati törvényt is ideértve - születtek olyan tanulmányok, stratégiák, amelyek megszabják a magyarországi halgazdálkodás legfontosabb elveit. Mire gondolok?

- Magyarország Nemzeti Halászati Stratégiai Tervére (NHST)

- A Halászati Operatív Programra (HOP)

- Valamint a NHST HOP Stratégiai Környezetvédelmi Vizsgálatára (SKV)

Minden bizonnyal más dokumentumok is megnevezhetőek lennének, de úgy vélem, elég, ha a most említetteket vesszük figyelembe. Az SKV, ami 2007-ben datálódott behatóan kitér azokra a kérdéskörökre - nem egy esetben ajánlásokat és javaslatokat is megfogalmazva, nem megelégedve csupán a probléma megemlítésével -, amelyek a VKI VGT során, elkerülhetetlenek. Vagyis vízminőségi, vízvédelmi kérdésektől kezdődően a halászati ágazat várható fejlesztési és fejlődési irányának minden elemét magában hordozó környezetvédelmi szempontokat ölel magába. Ezeket pedig udvariatlan dolog lenne figyelmen kívül hagyni, akkor is, ha történetesen nem minden egyes elemükkel értenek majd egyet a vitában részt vevők, mégis olyan fogódzót jelenthetnek, amelyek hasznosak lehetnek valamennyiünk számára.

A fent nevezett dokumentumok: az NHST, a HOP, az SKV szakmai elvárásai és megfogalmazódott céljai tekintetében ma már egységes egésznek tekinthetők, sőt idestova egy éve a HOP monitoring bizottsága is megkezdte a munkáját.

Ezért jó lenne, ha a VGT-halászat dokumentum vitája során összehasonlítanánk a már elfogadott szakmai szempontokat és célkitűzéseket azokkal, amelyek most a VKI VGT során fogalmazódtak meg.

Ugyanakkor célszerű lenne témakörökként összefogni a vitát, így elsősorban elkerülni azt, hogy az kizárólag interneten keresztül bonyolódjék le. Ugyanis ha nem így teszünk, félő, hogy a felek egyszerűen elbeszélnek egymás mellett anélkül, hogy az eltérő nézeteiket valóban hatékonyan és lehetőleg eredményesen egyeztetnék egymással.

Így a következőt javaslom:

1. Elkerülhetetlennek tartom, hogy mielőtt a vita részleteibe elmélyednénk a legfontosabb fogalmakat végre tisztázzuk. (Erre a VKI honlapján olvasható szeptemberben és októberben kelt javaslataimban már felhívtam a figyelmet). Így hát jó lenne, ha az érintettek létrehoznának ennek érdekében egy bizottságot - ennek tagjai lennének a VKI VGT tervezői, a halászati szakmai szervezet, a HALTERMOSZ és az érintett minisztérium képviselői, de szükség esetén tudományos kutatókat is fel lehetne kérni a részvételre. E bizottságnak meghatározott időszak alatt kellene megállapodnia, és ha esetleg ezt követően még mindig akad tisztázatlan fogalom, akkor a későbbiek során, a tematikus fórumokon lehetne az értelmezésükben konszenzusra jutni.

2. Ezt követően, elsősorban figyelemmel a VGT-halászat dokumentum témaköreire, de azt ki is egészítve legkevesebb három egyeztető megbeszélésre kerülhetne sor:

- Az egyik a tógazdasági haltermelés teljes spektrumát ölelné fel, tehát a körtöltéses tavakat ugyanúgy, mint a völgyzárógátas tározókat.

- A másik a természetes vizek halászati hasznosításának az elemeit tárgyalná, ideértve a holtágakat is.

- A harmadik megbeszélés pedig napjaink egyik legproblematikusabb pontját tekintené át: a vízgazdálkodás kérdéskörét. Ennek a lényege az lenne, hogy megfogalmazzon egy javaslat arra, hogy a jövőben legyen hazánkban egy olyan kötelező etalon, pl. rendelet, vagy esetleg magasabb szintű jogszabály, ami a halasgazdák és a vízszolgáltatók lényeges jogait és kötelezettségeit foglalná magában, valamint a szolgáltatásokért fizetendő díjakat. (Az októberi hozzászólásomban már erre is tettem javaslatot).

Úgy vélem, hogy mindezt a VKI VGT tervezői koordinálhatnák, ami, ezzel tisztában vagyok, olvasva a honlapjukat, így látva az elvégzett munkájukat, nem könnyen megoldható feladat a részükről. Minthogy minden bizonnyal valamennyi érintett fél is hasonlóan van ezzel, legyen szó a HALTERMOSZ, a minisztérium vagy éppen kutatóműhelyek illetékeseiről. Tudom hát, hogy a javaslatom időigényes, de ha valóban azt szeretnénk, hogy a VKI VGT során megegyezzenek az érintettek, ezek a fórumok jelenthetik a legegyszerűbb megoldást. Persze mindemellett nagyon fontos az is, hogy mindazok véleménye írásban is megjelenjen a VKI honlapján, akik a gondolataikat összefoglalva eljuttatják oda azokat. De, ismétlem magam, ha csupán ez utóbbi, a levelekben kimerülő fórum mellett döntünk, nehezebben fogunk eredményt érni.

Kedves Kollégák! Ha a kezdeményezésemmel egyetértenek, kérem, támogassák a megvalósítását is. Köszönöm!